Szerelem és líra - CLXVIII.
SZÁZHATVANNYOLCADIK RÉSZ
Az egyetemes felelősség azonban kizárólag akkor érvényes, amikor a költő – költőként nyilvánul meg. A költőnek, mint magánszemélynek éppen akkora a felelőssége, mint bármely más magánszemélynek.
Ezért világosan el kell különítenünk egymástól a költő és a magánszemély státuszát.
A költő költőként kizárólag a versen keresztül nyilvánulhat meg. A „versen kívül” nem költő, hanem magánszemély. Költő csak a versében létezik. A közönség kizárólag a versben találkozhat vele. Az interjút adó, vagy kirakatot nézegető költő voltaképpen nem költő, hanem magánszemély akkor is, ha éppen a saját költői „létmódjáról” nyilatkozik.
A költő tehát semmiképpen sem státusz, hanem egyfajta különleges létmód.
Ahogy a mű csak értelmezett formában létezik, a költő sem létezhet a művén kívül. Semmiféle hivatal sem tehet költővé senkit, költő csak a közönséggel érintkezve, a lírai műalkotásban létezik.
Ezek után már nagyon is érdemes beszélnem a líra társadalmi környezetéről.
Folytatása következik.
Hozzászólások
hubart
2015, május 1 - 09:43
Permalink
Igen! A költő lélegzik,
Igen! A költő lélegzik, eszik, iszik, alszik, dolgozik, mint bárki más. A vers írja a költőt!
hzsike
2015, május 1 - 15:53
Permalink
"A költő tehát semmiképpen
"A költő tehát semmiképpen sem státusz, hanem egyfajta különleges létmód..."
Így igaz! :)
Várom a folytatást, kedves Laci.
Zsike :)