Szerelem és líra - CLXXV.

SZÁZHETVENÖTÖDIK RÉSZ

A polgári társadalom természetéből logikusan következik, hogy a szemlélet a kézzelfogható anyagi dolgok irányába tolódott el, és ezzel összefüggésben a szakrális a profán erősödésének hatására visszaszorult, helyenként még el is torzult.

Természetesen a világ minden részében nem tudott tökéletes egyeduralomra jutni a profán, de azon területekre is erős hatása van, ahol még tartja magát a szakrális.

A világgazdaságot uraló tőke alapvető profán szemlélete még olyan helyeken is erősen érezteti hatását, ahol a profán gondolkodásmód az emberek nagy tömegeitől merőben idegen. Elsősorban a tradicionális közösségek bomlásában és a szakrális eltorzulásában.

Hatalmas iszlám tömegek özönlötték el Európát, és a múlt század hetvenes éveitől egyre hangosabb azon mohamedán „próféták” szava, akik a kontinens eliszlámosodását jósolják. A jelen helyzetben ez korántsem lehetetlen.

Az agresszív vallási fundamentalizmus a szakrális torzulásának, szakrális és profán torz keveredésének eredménye. Az öngyilkos merénylők, a terroristák elvben foggal-körömmel ragaszkodnak saját kultúrájuk szakrális értékrendjéhez, de cselekvésükben már a profán logikáját követik, amikor fizikailag próbálják megsemmisíteni az ellenséget – itt a Földön. Kilépnek a transzcendensből, voltaképpen el is árulják azt, és közönséges háborút vívnak. Az öngyilkos merénylet egyáltalán nem a szakralitás, csak a profán fanatizmus eszköze, ahogy az minden gyilkosság és gyilkos önfeláldozás.

Az erőszak nem fér össze a szakralitás lényegével.

Ez akkor is igaz, ha az erőszak látszólag „szakrális” célokat követ. Nem tekintem szakrális cselekvésnek a következőket:

v     A dzsihád, a „szent háború”, vagy a keresztes háború minden megnyilvánulása.

v     Erőszakos hittérítés

v     Inkvizíció

v     Eretneküldözés

Sem ezeket, sem ezek bármely fajtáját.

Ezek egyike sem tekinthető a közösségért és az élet érdekében végzett felelősségteljes cselekvésnek, akkor sem, ha vallásos, sőt dogmatikus szentesítést kapnak. Valójában a hatalom megszerzésének vagy fenntartásának eszközei, céljaik profánok és – undorítóak.

Lehet-e a költészet – profán?

Folytatása következik.