Szerelem és líra - CXC.

SZÁZKILENCVENEDIK RÉSZ

A nemzetállam számos támadást kapott az utóbbi időkben. Túlhaladottságát, korszerűtlenségét emlegették, számos alkalommal próbálták nagyon rossz színben feltüntetni.

Nem érdemes vitatni, hogy nemzetállam a maga ideális formájában sohasem létezett, és nem létezik ma sem.

A nemzetállamot ért támadásokat leginkább az teszi hiteltelenné, hogy általában valamiféle birodalmi nézőpontból történnek. A rossz, elavult, korszerűtlen, a modern kihívásoknak megfelelni nem tudó nemzetállam akadályozza a jó, korszerű, a modern kihívásokra választ adni képes birodalom létrejöttét, vagy további terjeszkedését.

Igazából elég hamar kibúvik a szög a zsákból. Hamar felfedezzük, hogy ezek a szólamok voltaképpen a mindenkori hódító mindenkori ideológiájának aktuális változatai, időnként csaknem szó szerint egyeznek a hajdani birodalmi propagandaszövegek egyes elemeivel.

A nemzetállamot időnként egyfajta „multikulturális” szemszögből is érik támadások. Voltaképpen ez is birodalmi jellegű nézőpont. A hatalom sok helyen azt képzeli, hogy a régi „oszd meg és uralkodj!” elv modern változata az lehet, ha az őslakosokat a bevándorlókkal, a bevándorlókat az őslakosokkal sakkban tartva kényelmes egyensúlyhoz juthat.

A gyakorlatban ez persze nem működik – többek között az iszlám alapvető integrálhatatlansága miatt sem.

v     Ránk zúdult az elmúlt század történelmének minden viszontagsága. Egyedüli ország vagyunk, amelyik a jelek szerint három világháborút veszített el. Nincs területi és egyéb sikerélményünk. Minden nem felmérhetetlenül értékes adomány arra, hogy mindenki másnál tisztábban láthassunk?

De igen. Erről bővebben kell beszélnem.

Folytatása következik.