Szerelem és líra - CXCIV.

SZÁZKILENCVENNEGYEDIK RÉSZ

Legelőször is, mindazt, amit Magyarország és a Kárpát-medence vonatkozásában mondtunk, ki kell terjesztenünk Európára is:

Tehát:

Európa valamennyi népe:

Ø      Ragaszkodik nyelvéhez, kultúrájához, tradícióihoz.

Ø      Célja nemzeti hagyományainak továbbvitele és fejlesztése.

Ø      Szeretne továbbra is nemzetként, nemzetiségként élni, megmaradni,

Ø      Anyanyelvén beszélni és gondolkodni.

Ø      Büszkék a nemzetükre, nemzeti kultúrájukra, lelkesednek történelmük hőseiért, irodalmukért,

Ø      költészetükért.

Ø      Kegyelettel és megbecsüléssel emlékeznek régi korok tiszta lelkű hőseire, akik gyakran erőn felül dolgoztak értük, és nem felejtik őket.

Ø      Senkinél sem alábbvalók, és senkinél sem különbek.

Ragaszkodnak hagyományos életformájukhoz, európai köz-és magánéletükhöz, meglévő szabadságuk megőrzésére és bővítésére törekednek.

Ezt Európa minden népe kölcsönösen elfogadja. Ez azonban még nem elég. Európát a jövő érdekében új alapokra kell helyezni. Érdemes átgondolni néhány új fogalmat. Például a következőket:

v     Családi identitás

v     Lakóközösségi identitás

v     Kerületi identitás

v     Települési identitás

Ehhez persze Európának a jelenleginél sokkal demokratikusabbnak kellene lennie. A területiség igen fontos szempont, csak ennek segítségével valósítható meg a későbbiekben a nagy intézmények lakossági ellenőrzése, nemkívánatos tevékenységük korlátozása, ami a jövő szempontjából elengedhetetlen.

A nagy intézmények közé nemcsak az állami létesítmények tartoznak, hanem a multinacionális vállalatok, a tudományos intézmények és a bankok is. Európa pénzügyeit is valószínűleg újra kell gondolni, mert a jelenlegi nem jól szolgálja a lakosság érdekeit.

A politika is egészséges társadalmi kontrollt igényel, ennek intézményeit is meg kell teremteni.

A családok támogatása a jövendő Európa egyik legfontosabb jellemzője kell, hogy legyen. Az együtt élő, gyerekeiket gondosan nevelő családok a társadalom legfontosabb alapelemei. Fontos szempontnak kell lennie, hogy legyen elegendő gyermek, akiket szüleik gondosan nevelnek, iskoláztatnak, és akik az oktatási intézményekben megfelelő magatartást tanúsítanak.

Boldog családok nélkül nincs európai jövendő. Ezért igen fontos a család identitása, a családi élet háborítatlansága. Ennek érdekében vissza kell szorítani olyan liberális törekvéseket, amelyek a családok felbomlasztását szolgálják, és káoszhoz vezetnek. Ilyen például a „gyermekek engedetlenségi joga a szüleikkel és tanáraikkal szemben”. Az ilyen kreált „jogok” iszonyú helyzetet teremtenének, éppen úgy izolálnák az emberiséget, ahogy azt a világot uralni akaró globális hatalom szeretné. Velük szemben a családi identitás megerősítésére van szükség. A családi identitás mellett a lakóközösségi, helyi és nemzeti identitás lenne az államok, illetve az államok világméretű összefogásának alapja. Csak ez volna arra alkalmas, hogy az összemberi érdekeknek megfelelően korlátozza a pénz, a multinacionális nagyvállalatok, a piac, a politika, a tudomány és a média hatalmát.

A közösségi identitás akadályozhatja meg az új tömegpusztító fegyverek kifejlesztését és bevetését, illetve azt, hogy a tudomány az összemberi érdekek ellenében „fejlődjék”.

A közösségi identitás lehet az egyetlen eszköze az államok fölé nőtt magán hatalom megfékezésének. A magán hatalom jelenlegi világunk egyik legkomolyabb veszélye. Átláthatatlan, ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen.

Ókori analógiával élve jelenlegi helyzetünk úgy is leírható, hogy „eladó ez a világ, és hamarosan vevőre talál”. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy valamelyik magán hatalmasság a többi fölé erősödve monarchiává teszi a Földet. Ez a jelenlegi állapotoknál jobbat is hozhat, rosszabbat is. Az sem biztos, hogy egyáltalán tudomást szerzünk róla, hogy ki a „világcsászár”, vagy arról, hogy gyakorlatilag világcsászárság van. A principátus kezdetén a római köztársaság összes intézménye tovább működött, évről évre konzulokat választottak – csak éppen hatalmuk nem volt. Napóleon államcsínye után egy ideig az államforma hivatalosan továbbra is „köztársaság” volt, sőt a pénzeken ez a felirat állt: „Francia Köztársaság, I. Napóleon császár.”

Esetleg évtizedekig sejtelmünk se lenne róla, hogy voltaképpen világméretű monarchiában élünk. A világmédia harsogná az uralkodó utasításait, és igyekezne mindenkit meggyőzni arról, hogy azok mennyire „demokratikusak”…

Az ilyem veszélyeknek nincs más ellenszere, mint az önrendelkező emberi közösségek világméretű összefogása. Attól persze még nagyon messze vagyunk, de ez korunk egyik legfontosabb kérdése. Vajon képes-e az ember a maga urává lenni, vagy hagyni fogja, hogy a globális hatalmak maguk alá gyűrjék? A potenciális zsarnoknak sem érdeke a zsarnokság, és az sem hogy zsarnokká váljon. Minden ember érdeke azonos: békében, boldogságban élhessen.

Szükség van a közösségi identitás jogi megalapozására és fejlesztésére, mert hamarosan igen fontos kérdések merülnek majd fel, ahol az emberiségnek együtt kell nagy felelősséggel döntenie, és nem szabad hagyni, hogy a hatalom a maga szokott módján „demokratikusan” ránk erőltesse a maga akaratát.

Hogy mire gondolok?

A transzhumanizmus napjaink profán vallásainak egyike. A tudományt isteníti, panteonjukban ő a Mindenható. Az úgynevezett „transzhumanista” elképzelések többsége ma még fantazmagóriának tűnik, de akár nagyon hamar is a valóság közelébe kerülhetnek.

Csak néhány kérdés:

A transzhumanisták bíznak a tudomány fejlődésében, és úgy vélik, a tudomány a közeljövőben képes lesz kiküszöbölni a betegségeket, az öregedést és a halált.

Ez a mai világban természetesen azt jelentené, hogy a nagyon pénzes és nagy hatalommal rendelkező emberek fiatalok maradnának, örökké egészségesek, és (csaknem) örökké élhetnének.

Ø      Miféle társadalom jönne így létre?

Ø      Kezelhető lenne-e az emberiség számára egy ilyesféle kasztrendszer?

Ø      Mihez vezetne?

Szintén aktuális kérdés (lehet) emberi lények klónozása. A transzhumanisták nem hisznek a lélekben, az ötleteik és vágyaik ezért tipikusan „lélektelenek”. Azt képzelik, hogy a tudomány már elég jól ismeri az evolúciót, annak mechanizmusait, és készen áll annak befolyásolására. Az ember beavatkozhat a biológiai fejlődés menetébe, és „a maga javára” manipulálhatja azt – vélik.

Az ember Teremtővé, önmaga Istenévé válhat – hangoztatják.

Ilyen alapon bármelyik milliárdos klónokból álló magánhadsereget, vagy szavazópolgárokat állíthat elő magának…

Sőt…

Úgy vélik, módosíthatják az emberi testet, „továbbfejleszthetik” az állatokat, vagy ember-állat kimérákat állíthatnak elő. A „tudomány szabadsága” nevében ehhez „joguk van”.

Sőt.

Az így előállított lényeknek szerintük járnak a következők:

v     Emberi jogok

v     Személyiségi jogok

v     Emberi méltóság

v     Állampolgárság

Bőven akad olyan probléma a jövőben, amit csak az összetartó és önrendelkező emberi közösségek képesek az emberiség javára megoldani.

A líra az ilyen közösségek mentén létezik, ez az otthona.

Folytatása következik.