Szeretkező vers (+18)

Tűzviadalban a vágyunk, nem lehet oltani sem már;
paplan alatt a világ, édes a kéj, ami él.
Combjaid isszák csókjaimat, kitakarva a szent-vár.
Nyelvem a kelyheden, és ízed imádva remél...
 
Elveszed azt, mi tiéd, és lüktet a szádban a létem.
Bársonyos ajkaidért  fényesen újra kinő,
majd a gyönyörben alél, és robban az álmom a fényben.
Nyugszik a szív szava már, s ringva megáll az idő...