Szigetsirató

Haász Irén: Szigetsirató

Ott még a szél is másképp fúj,

más fa, másképpen hajladoz.

Vizébe bennszülött nép fúl,

ha szirtugrásra hajlamos,

vesztettnek látva mindenét.

Színe, virága, hala más,

élete örök körforgás,

de füstölőt égetni kész,

hogy élhet. Hálás mindenért.

Rizsföldjein bivalycsapás,

kókuszpálmás partföveny,

húsos, vad virágáradat

illata lepi – dús köpeny - ,

de halálra szánt számadat,

ha jövőjében elmerül.

Mert rábömbölnek a habok

a partján mohón, emberül,

s nyelik, mint legyét falja pók.

Víz szintje! Légy engedelmes –

kérik, de más törvényt tisztel.

Szolíd ruhája csak jelmez;

kincset fúriaként visz el.

Őrjöng?  Tarol. Szelíd? Megesz.

Elem. Nem tud a részvétről.

Éltet vagy pusztít; egyre megy,

jussát veszi mindkét részből.

(A 2015. Gödöllői Irodalmi Díj ezüst fokozatát elnyert vers)