Szüleimhez

Ha kinézek az ablakon, látok egy erdőt.
Benne egy nagy szilvafát, édesen termőt.
Minden egyes ágon, van egy kicsi fészek.
Onnan ricsajkodnak, a pici csibészek.

Hallgatom a dalát, erdei madárnak.
Elmondok egy áldást, az édesanyámnak.
Felveszek egy kendőt, kimegyek a sírhoz.
Mondom szüleimnek, mi az, ami kínoz.

Nem felelnek nékem, ott fekszenek  némán.
Nem vigyáz a Földön, senki immár énrám.
Volt mikor vigyázott, akkor nem engedtem.
Most, hogy megengedném, el kellett temetnem.