Szüleimhez
Beküldte Stef - 2012, május 11 - 16:56
Ha kinézek az ablakon, látok egy erdőt.
Benne egy nagy szilvafát, édesen termőt.
Minden egyes ágon, van egy kicsi fészek.
Onnan ricsajkodnak, a pici csibészek.
Hallgatom a dalát, erdei madárnak.
Elmondok egy áldást, az édesanyámnak.
Felveszek egy kendőt, kimegyek a sírhoz.
Mondom szüleimnek, mi az, ami kínoz.
Nem felelnek nékem, ott fekszenek némán.
Nem vigyáz a Földön, senki immár énrám.
Volt mikor vigyázott, akkor nem engedtem.
Most, hogy megengedném, el kellett temetnem.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, május 11 - 20:45
Permalink
Szép emlékvers....
Szép emlékvers....
Stef
2012, május 12 - 11:49
Permalink
Örülök, ha tetszett!
Örülök, ha tetszett!
seni
2013, január 9 - 16:25
Permalink
Fájdalmas. Nagyon szépen
Fájdalmas. Nagyon szépen megemlékeztél.
Stef
2013, január 9 - 19:35
Permalink
Köszönöm Szépen!
Köszönöm Szépen!
Stef
2013, január 9 - 21:05
Permalink
Köszönöm a javaslatokat!
Köszönöm a javaslatokat!