Tavaszias, enyhe télben

Tavaszias, enyhe télben,
Hideg, de nem fagyos szélben
Búcsúzik az év.
Eltűnik majd a múlt-árban,
S hamarosan a naptárban
Megújul a név.

Tavaszias, enyhe télben,
Udvarias napsütésben
Jelen-kikötő,
Vöröslik az Idő orma,
Távolban már új vitorla:
A még szűz
Jövő.

Tavaszias, enyhe télben
Emitt pokol,
Ott meg éden,
Ki-ki mire vár,
Nem Isten küldi,
Csak nézi,
Magát ki mire ítéli,
Mindig az dukál.

Tavaszias, enyhe télben,
Mindig csak félig van ébren
A jó napsugár,
Újévre készülnek a fák,
Az emberiség, s a világ
Szebb jövőre vár.