Tavaszváró

H.Gábor Erzsébet
Tavaszváró
 
Lelkemben trillázó szólamok.
Ragyog a hold és a csillagok,
s úgy szórják fényüket szerte szét,
ahogy a nagyanyám szép mesét
hintett rám, azért, hogy álmaim
messzire szálljanak szárnyain.
 
Várom a tavaszt, a jégtörőt,
s álmodom most is egy szép jövőt,
ölelve gyermeki  múltamat.
Rövid az életünk, elszalad,
de amit megéltem, drága kincs,
nem adnám semmiért, ára nincs.
 
Gazdaggá az tesz, hogy itt vagyok,
szabadon élhetek, írhatok.
Mit nekem, arany, vagy drágakő,
imádott világom tágra nő,
amikor vágyaim ablaka
kinyílik, s ragyog az éjszaka.
 
Ajkamon szórügyek bomlanak,
s verseket vajúdnak szép szavak.
Örömmel tölt el, ha adhatok.
Alkotás lázában rab vagyok.
Gyönyörű börtön ez, létmese,
s én vagyok hálatelt részese.
 
Istentől való ez, jól tudom;
vigyázva terelt a jó  úton,
s kitágult véle a láthatár.
Az álmom valóság mára már.
Ünnep, ha nyílik a szóvirág,
kelyhében elfér a fél világ.
 

Hozzászólások

Remek tavaszvárásod egyben csodás ars poetica.

hubart képe

Nagyon szépek a bomló "szórügyeid", ide is tavaszt hoztak! :) 

hzsike képe

Köszönöm szépen mindkettőtöknek, kedves Imre, kedves Feri! :)

Csilla képe

Igazi zsikés vers, nagyon szép, gazdag, lágy, ringató:) Szeretettel gratulálok!

 

Haász Irén képe

Gratulálok Zsikém a Tőled megszokott szépséghez!

hzsike képe

Köszönöm szépen, drága Csillám, drága Irénkém.

Ölellek benneteket.

lnpeters képe

Hálásan köszönöm Neked ezt a verset, Zsike!

Pete László Miklós (L. N. Peters)