Te, ember!

 
Te, ember, hogyha felfednéd magad,
mit rejt az elméd és a gyenge szíved,
rettensz, hogy élted, kincsed elveszíted,
mint bimbót őrzöd, s félsz, hogy szétfakad.
 
Úgy tornyosulsz e kis világ felett,
akár a gyermek, játékának őre,
máskor szorongva hullsz az utcakőre,
mint mennyekből kitúrt, alávetett.
 
És átkozódsz, kiért, miért e semmi?
Hordozva kellene kiérdemelni
a jót, a fényt, virágzó boldogan.
 
Ha önmagad maradsz magadnak rabja,
haszontalan jutalmát visszaadja
az ég, az Isten, szólítsd bárhogyan.
 

Hozzászólások

hubart képe

Mély gondolatok, önmagunkba tekintő, filozofikus szonett. "Hordozva kéne kiérdemelni" - ez a kedvenc sorom.  Gratulálok! 

Köszönöm, hogy olvastad és örülök, hogy van kedvenc sorod! :) Igen, az ott a lényeg. (de kellene ;)

 

Mysty Kata képe

Bárhogyan!!Boldogan olvasom...legyen szonett, bármit írsz csoda!!

Ovasok mindent..de viszem a Facebocra..ott sokat vagyok, két oldalam is van...a Csarnok..és a Tövisek...

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Komoly üzenetet hordozó, remek szonettedhez, gratulálok, Csillám.

Szeretettel:Zsike :)

Nagyon kedves vagy, köszönöm szépen, Kata, azt is, hogy megosztod a fb-on is! Neked is köszönöm, Zsike, ölellek Benneteket! :-)

 

 

lnpeters képe

Csodás létösszegző szonett! Ámulok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Köszönöm, kedves Laci! 

 

Szép szonett, komoly üzenetet hordoz. Egyetértek gondolataiddal.