Termő tűz

Mesém rövid, kis utat kér a könyvig...

Egy szép fa dísze kertemnek régóta.

Ismert a tűz és láthatatlan lángja

Lomböltözékét elégette mind.

 

De bánatom elfújta lenge szél,

Mint ahogy fává változott főnixként,

Levél-század állt rendbe, hozva reményt,

és gömb-piros az élet, mely ma él.

 

Fecském, rigóm, ne légy irigy a tűzből

Feltámadottra: kérj valódi létből,

Csak ágon ülve ápold szárnyaid;

 

Főnixemet hagyd meg nekem örökre,

Hisz termő fám juttathat négyről ötre,

Élő legenda száll velem megint.

 

Hozzászólások

Nagyon szép, igazi tüzes vers! :)

Köszönöm, Krisztina, amíg élünk, lobogjunk! Legalább a verseinkben főnixek is lehessünk! - Józsi

M. Karácsonyi Bea képe

Líra, rímjáték, egyedi szóalktások, érdekesség, szép vers.Igen, az ilyesmi emel ki manapság egy költőt a közhelyeség szürke tengeréből.Gratulálok!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Joe!

Már a melegtől is lángoltam, de ez jó lett.

Szeretettel Dyona

Mysty Kata képe

 Nagyon nagy örömmel olvastalak ...Élmény nekem is Szép...

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Választékos, szépséges...

hzsike képe

Jóérzéssel olvastam szép szonetteted, kedves Józsi.

Zsike:)

hubart képe

Tartalmas szép szonett, kifejező képekkel. A rímeken lehetne még egy kicsit csiszolni.