Testetlen bűbáj
Beküldte Sztancsik Éva - 2017, március 1 - 19:18
(Korfesletten c. versem utózengéje)
A szerelemről sem tudtam semmit.
Véremben lapult, tévelygett rajtam.
A kitörésben megrögzötten hitt:
a szenvedély minden titkot felnyit.
Szemérem hullik, abroncs lepattan.
Belém-bolondult és őbelé... én.
Lobogó tűzben a láng égig szállt;
csókmartalékunk izzott pernyéjén.
Hamar hamuvá vált a szív szélén.
Abban kutattam jövőm-talizmánt.
... a szerelem tud rólam valamit.
Pár pillanatot oszt, s korán elvesz,
mégis mámorral zengem dalait -
(remény) ritmusa hívhat valakit...
akit csábít egy kiégett jelmez.
(2017. február)
Hozzászólások
hubart
2017, március 2 - 21:21
Permalink
Bűbájos talány! :)
Bűbájos talány! :)
Sztancsik Éva
2017, március 4 - 19:14
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Feri.
Köszönöm szépen, kedves Feri. Remélem... azért nem borzasztóan rejtélyes. :) Szeretettel. Éva
Szepesi Zsuzsanna
2017, március 3 - 12:41
Permalink
Nagyon szeretem ezt a
Nagyon szeretem ezt a verselési fomát - abaab, különösen, ha az ötödik sor nem pusztán a rím kedvéért íródik - mint itt is. Gratulálok!
Szepesi Zsuzsanna
Sztancsik Éva
2017, március 4 - 19:15
Permalink
Hálás köszönetem figyelmedért
Hálás köszönetem figyelmedért, drága Zsuzsa. Szeretettel láttalak. Éva