Testetlen bűbáj

(Korfesletten c. versem utózengéje)
 
A szerelemről sem tudtam semmit.
Véremben lapult, tévelygett rajtam.
A kitörésben megrögzötten hitt:
a szenvedély minden titkot felnyit.
Szemérem hullik, abroncs lepattan.
 
Belém-bolondult és őbelé... én.
Lobogó tűzben a láng égig szállt;
csókmartalékunk izzott pernyéjén.
Hamar hamuvá vált a szív szélén.
Abban kutattam jövőm-talizmánt.
 
... a szerelem tud rólam valamit.
Pár pillanatot oszt, s korán elvesz,
mégis mámorral zengem dalait -
(remény) ritmusa hívhat valakit...
akit csábít egy kiégett jelmez.
 
(2017. február)

Hozzászólások

hubart képe

Bűbájos talány! :) 

Sztancsik Éva képe

Köszönöm szépen, kedves Feri. Remélem... azért nem borzasztóan rejtélyes. :) Szeretettel. Éva

Szepesi Zsuzsanna képe

Nagyon szeretem ezt a verselési fomát - abaab, különösen, ha az ötödik sor nem pusztán a rím kedvéért íródik - mint itt is. Gratulálok!

Szepesi Zsuzsanna

Sztancsik Éva képe

Hálás köszönetem figyelmedért, drága Zsuzsa. Szeretettel láttalak. Éva