Tétován

Tétován fú a szél, nem lobog hófehér

vászon sem a kötélen,

csupán egy vitorla hasasul, mióta

ingunk árboc tövében,

sors verte por-honunk, elhagytuk otthonunk,

búval telt a födélzet.

Ígéret földje vár, nem bomba, éhhalál –

bíztattak a szózatok.

Határ nincs előttünk, hordába verődtünk,

szögesdrót sem torlaszol,

szivárgó víz vagyunk, hordalék,  vigaszunk

nem tűr másik szólamot.

Otthonunk banditák dúlják, s a nagyvilág

semmit sem tesz ellene.

A kölcsön visszajár; bár békés itt a nyáj,

rejtőzködik szelleme.

Idomul, aki fél; ha támaszt nem remél,

sebeket is ejtene.