Tévelygő világ

Eltévedt az ember,
minden oly idegen,
hideg tűz szaladgál
ereken, idegen.

Számkivetett a lét,
kegyben nincs része itt,
lidércfény feni fenn
vad gyilok késeit.

Elátkozott völgyben
halálmadár szárnyal,
a ködös  értelem
versenyez az árnnyal.

Gyakran kihagy az agy,
nem sejtheti a sejt,
a génmanipulált,
hogy csak silány selejt.

A földi lét dadog,
megáll az időgép,
az Isten is kivár
– sátáni jövőkép –,

eltéve számodra
az utolsó töltény,
örvényként ránthat le
a mammoni törvény.

 

Hozzászólások

Csilla képe

Megtörténhet, ha még sokáig tévelygünk... A köd(ösítések) ellenére egy másfajta jövőképet látok és bízom benne. :) Remek a versed, kedves Feri! 

hubart képe

Ez a vers vészharang, figyelmeztetés, de persze, én is másfajta jövőt remélek. Kedves Csilla, köszönöm hozzászólásodat! :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Nekem is nagyon tetszett és nagyon igaz is.

Erzsike

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike!

hzsike képe

Nagyon negatív hangulatú verset hoztál, kedves Feri. A vers remek, a tartalom sajnos sok igazságot hordoz. Reméljük, hogy lesz ez még jobb is. :) Csak úgy lehet továbblépni, ha hiszünk benne...

hubart képe

Meg főleg, ha teszünk érte. Köszönöm szépen kedves szavaidat, Zsikém! :)

lnpeters képe

Szokatlan lélekűllapot ez Nálad, Feri, de a remek forma még itt is erőteljesen ellenpontozza a komor tartalmat. Voltaképpen elégia. A Költő már feldolgozta, és remekül szedte ritmusba az élményt - illetve hangulatot.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Most ez a hangulat kapott el, Laci, és ez nem véletlen, annyi őrültséggel szembesül az ember az életben, no meg a médiából. Köszönöm méltató szavaidat!