Titkok banális őre

Régi titkok banális, vad, dőre őre:

Fagy;

A Lét árnyéka;

Pusztulás -

Élőt cserben nem hagy.

—–

A lelke tiszta hófehér,

Testében semmi vér;

Ami belőle elszakadt,

Egyszer mind

Visszatér.

—-

Nem vetélytársa sem a tűz,

Sem vulkáni kohó;

Egyszer fáradt Idő megáll,

S ellep mindent a hó.

—-

A végső napok alkonyán

A szél se hegedül;

És minden titkot őriz majd

A vén fagy egyedül.