Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - XXIX.

HUSZONKILENCEDIK RÉSZ

A török célja egyértelműen Szigetvár hadműveleti bekerítése és – ha ez lehetséges – az elfoglalása volt. Tojgun budai pasa a közvetlenül a parancsnoksága alá tartozó egységeken kívül az esztergomi, a nógrádi, a hatvani, a szekszárdi és a simontornyai szandzsákból is csapatokat vont össze. Ezeken kívül az összes dunántúli bég alakulatai portyára indultak, hogy a magyar védelmet kellőképpen szétzilálják és megfélemlítsék.

Szokásos taktikája volt ez a töröknek, a tapasztaltabb magyar parancsnokokat már nem is tudta meglepni. A nagyszámú, de szabályos ütközetben csak korlátozottan használható lovas alakulattal rendelkező hódítók számára magától értetődő az ilyesféle eljárás. A másik állandó momentum, hogy a török mindig arról akarja meggyőzni az ellenségeit, hogy nagy túlerőben van.

A nomádok is ezt tették – Attilától Dzsingisz kánig. A túlerő puszta tudata gyakran sokkolja az ellenfelet.

Kétélű fegyver azonban, hiszen éppen a legveszélyesebb ellenségekkel szemben gyakran fordítva sül el.

A képtelen túlerővel szemben vívott, kilátástalan harc – bár statisztikai értelemben véve teljesen reménytelen – a tapasztalt katonákat időnként motiválja, elképzelhetetlennek tartott, rettentő erőfeszítésekre sarkallja. „Sohasem voltak annyira félelmetesek, mint amikor a legtöbb okuk lett volna a félelemre” – írta egy római hadvezér a légióiról. „A kétségbeesés már sokszor nyert csatát” – mondta hasonló helyzetekre célozva Voltaire.

Mennyire ért célt a török a túlerő hangsúlyozásával 1555-ben?

Sok bajt okozott, de a célját mégsem tudta elérni. Ennek alighanem két oka lehetett. Az egyik talán az, hogy a magyarok pontosan tudták, hogy a szultán személyesen nem jön Magyarországra, nekik csak az itteni erőkkel lesz dolguk. Ezért nem is estek pánikba.

A másik ok a mohácsi csata óta eltelt csaknem harminc év alatt felgyülemlett harci tapasztalat lehetett. Már kezdetben sem hittek abban a magyar parancsnokok, hogy Tojgun pasa valóban lidérces túlerőt állított ki ellenük. Kezdetben tízezerre becsülték a támadó hadat, de hamarosan már azt mondták róla, legfeljebb hét-nyolcezer főből állhat.

Ez a becsült létszám is tovább csökkent.

A magyar felderítők jelentették, hogy a török igen sok parasztot hurcol magával részben a várható ostrommunkálatok céljaira, részben amiatt, hogy a hada minél nagyobb sokaságnak tűnjön. A felderítők akkor már azt jelentették, hogy „mindezbe nincsen viadalhoz háromezer” .

Csakhogy az általában ekkor mindössze két-háromszáz katonával rendelkező dunántúli magyar várak őrsége számára még ez is túlságosan sok volt, nem voltak képesek vele szemben akkora erőt összpontosítani, amelyik nyílt mezők képes lett volna megmérkőzni vele.

Szigetvár őrsége is aggasztóan kicsi volt. Zrínyi hónapok óta hangoztatta, hogy a létszám elégtelen, a katonák számát sürgősen növelni kellene. A szokásos haditanácsi sóherség ennek persze nem örült, de létkérdés volt.

Májusban Kerecsényi László kétszáz katonát fogadott fel, közöttük kiváló tiszteket és egy képzett tüzért is. szánalmasnak tűnik, de ez a vár számára valóban jelentős erősítést jelentett. Az más kérdés, hogy korántsem volt elég. A nagy kiterjedésű vár őrzésére legalább másfél-kétezer katona kellett volna, a jelenlegi létszám arra sem volt elegendő, hogy a falakat teljes hosszukban szemmel tartsák.

Mit tett az uralkodó?

Júliusban országgyűlést tart Pozsonyban. Az országot kapitányságokra osztják. Ezt eddig is meg kellett volna tenni, de jobb későn, mint soha. Elhatározzák egy mozgó „mezei had” felállítását. Ezzel alaposan elkéstek, a török már éppen mozgósít. A fenyegetett vármegyék zöme egy szál katonát sem küldött a komáromi gyülekezőhelyre, ami a körülmények ismeretében várható volt. A király sem küldött és nem hozott külföldről egyetlen fegyverest sem.

Összegyűlt összesen kilencszáznyolc (azaz: kilencszáznyolc!) katona. Ez volt a királyi sereg. Ez a kontingens Nádasdy Tamás és Sforza Pallavicini parancsnoksága alatt gyülekezett. Azt határozták el, hogy Kanizsa alatt várják be a törököt. Ebből se lett semmi. A szánalmas „királyi hadsereg” Körmenden állapodott meg, és erről a harcoktól igen távoli helyről szemlélte a hadjáratot.

Ferdinánd király segítséget kért a birodalmi rendektől, de azok rá se hederítettek. A szultán ugyanis nem szállt hadjáratba, és úgy vélték, a helyi erőkkel a császár elbír. Erélyes hadvezetésre biztatták Ferdinándot.

A császár erre még a nyáron nagy költséggel fegyverszünetet kötött a szultánnal. Ezt a fegyvernyugvást azonban Ferdinándon kívül senki sem vette komolyan.

A török nem törődött vele. Tojgun pasa válaszra se méltatta a fegyverszünetre hivatkozó üzeneteket.

Tojgun pasa hadjárata augusztus elején indult. A király ekkor még javában csitítja a magyarokat azzal, hogy „fegyverszünet van”. ezt már Nádasdy Tamás nádor is megsokallja:

„Őfelsége helyesebben tenné, ha ezeket a szerencsétlen szegény keresztényeknek kijelentené, hogy vándoroljanak ki otthonukból…”

A budai pasa serege szeptember elején már Kaposvár alatt van. A város és a vár védőinek egy része gyáván kereket oldott. A többi hamarosan elbukott az egyenlőtlen harcban. Ez nagy baj volt, az ellenség ezzel újabb jelentős hadműveleti bázishoz jutott Szigetvár közelében.

A magyar parancsnokok egy része csak most ocsúdott fel a kábulatából. Az ellenséges hadjárat ugyan nem folyt a szultán jelenlétekor megszokott hatalmas erőkkel, viszont arra sem lehetett számítani, hogy Kászim Gürü napjának közeledtekor a török abbahagyja a harcot. Tojgun pasa katonáinak nem kellett Anatóliába hazatérniük Kászim napjára, ők az állandó oszmán megszálló hadakhoz tartoztak.

Voltaképpen most először történt meg, hogy a Magyarországon tartózkodó török csapatok a budai pasa irányításával helyi erőkre támaszkodva akartak taktikai és hadműveleti fölénybe kerülni. Később ezzel egyre ritkábban próbálkoztak.

Tojgun pasa hadát Szigetvár alatt Kerecsényi László később ötezer főnyire becsülte, és a tapasztalt katona feltűnőnek találta benne a puskás gyalogosok hiányát. Erről jelentésében is megemlékezett.

Vajon miért volt ennyire kevés a puskás gyalogos? Kevés ilyennel rendelkezett volna a török, a korabeli zsoldlisták ezt nem támasztják alá. Talán arról lehetett szó, hogy a budai pasa által táborba parancsolt bégek diverziótól féltek, ezért otthon tartották az élvonalbeli gyalogságnak számító lövészeiket.

Tojgun pasa ehhez miért járult hozzá?

Talán úgy gondolta, hogy a még nem teljesen kiépített, és főleg nem kellőképpen megerősített Szigetvári vár másodrendű csapatokkal is birtokba vehető, ha eldöntő túlerőt képeznek. A vár szánalmasan csekély őrséggel van ellátva, a katonák még nem ismerték ki, a várvédelmi harcban a zömüknek nincsenek tapasztalatai.

Ágyút viszont vitt magával bőven Tojgun. Egyik várat a másik után vette be. Szigetvár körül szorult a hurok.

Folytatása következik.