Tovább

 
Borulj reám, én átkarollak újra,
csitít a csend s a könnyező egek,
fejét az éj varázslatokba fúrja,
meleg szemedben körbeőgyeleg.
 
Feloldozó sötét ez, mint a csókunk,
akár a végzet díszes páholya,
meggörnyedő gerinccel ringatózunk,
de nem hajóznék innen máshova.
 
Mert álmaimnak zsongó vére sürget 
tanulni és csodálni életünket, 
amíg az ég puhán aláfolyik.
 
Ha majd ezüstös fénnyel ér a hajnal,
ringunk tovább szelíden, halk kacajjal,
tovább, tovább a végső alkonyig.
 
 

Hozzászólások

Vaskó Ági képe

Ezüstfényű, ringató szonett!

Vaskó Ági

Csilla képe

Köszönöm a figyelmedet, kedves Ági

Nagyszerű szonett, csodás zárással, gratilálok!

hzsike képe

Gyönyörű szonettedhez, nagy szeretettel gratulálok, drága Csillám. :)

Csilla képe

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok, és nem hagytátok szó nélkül, kedves Zsike és Imre! :)

 

hubart képe

Szép szonettedhez szeretettel gratulálok! :)

Haász Irén képe

Csodás szonett, gratulálok!