Trója romjai felett

Trója romjai felett
Bánatos a szél;
Barnán zörgi gyászdalát a
Tavalyi levél.

Időtlenség kavarog
Mai nap alatt,
Komoran szögleteskednek
Körben a falak.

Fénykorában óriás
Citadella volt;
Lelketlen jelenben már csak
Az él, ami holt.

Trója romjai felett
Vénül az Idő,
Mindegyik vén évezrednek
Ősz szakálla nő.

A tudomány letagad
Sok régi tusát,
Mégis érezzük belül a
Mítosz ritmusát.

A profán szinten a Múlt
Puszta levegő;
Minden korban kineveti
Az észt az Idő.

Trója romjai felett
Minden tétova,
A városnak másutt van az
Időotthona.

A néhai Ílion
Mára csupa rom,
De valahol ma is ott áll
Hektór a falon.

A vén Idő ajtaja
Sose nyikorog,
Egy pontban elférnek egymás
Mellett a korok.

Trója romjai felett
Szellem a faló;
Anyagtalanná válik az
Örökkévaló...