Tucat talány
Beküldte egyszeruen - 2022, július 27 - 19:49
Megmaradt az első pillanat nekem,
hittem, minden szép varázs örök, csak az.
Álom vált, hogy mindent is jelenthetek,
fájt, hogy másnak játék, apró kis kaland.
Mert új az érzés - szólt a nagy felismerés,
így volt, s bíztam, nem egyoldalú a láz,
lelkem mélyén tudtam, nem édeskevés
ez ír, s létem ikreként meg nem aláz.
Éj időbe’ vár, derűs mosoly fogan.
Kortalan vagyunk, és minden jár nekünk,
a perc sietve jár, gyorsan elrohan,
és a miliő is esküdt ellenünk.
Hogy telt tucat idő, nyíltam, s nyílt, akár
éhen-szomjan régtől szárnyra kelt madár.