Jelenlegi hely

Túlírtságfóbia

Beküldte lnpeters - 2015, január 28 - 23:20

Nem jó a vers túl bő lére eresztve,

Fölös sorokkal hizlalva degeszre.

Szöveg-pusztán lustán fütyül a szél,

A rossz líra fecseg,

A jó – beszél.

A túl hosszú sor poshadt, szó-pokol,

A tartalom sápadtan fuldokol.

Száz gonosz kép marja egymás hasát…

A lírában a túlzás: butaság.

A hosszas felsorolás nyelvi gyom,

Benne ásít a keshedt unalom.

Kövér varjú nem száll tenger felett,

Túl soknál többet ér a kevesebb.

Nem szavak és nem hadak sokasága,

Az olcsó,

De a líra szava drága.

A terjengősség lucskos szemfedő,

A tömörségben rejlik

Az Erő.

Hozzászólások

Mysty Kata

2015, január 29 - 00:05

Permalink

Ebből szépen okulhat ,

Ebből szépen okulhat , tanulhat mindenki!!

Remekül "definiáltad" egyaránt a műnemet ; a lírát valamint a műformát ,; a verset is.

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2015, január 29 - 08:57

Permalink

A szívemből szóltál, Laci! A lírának a formakincs mellett a legfontosabb jellemzője a tömör, szabatos tartalom. Ez az, amit kevesen tudnak. Sokféle ars poeticát megfogalmaztunk már, de erről az igen fontos dologról nemigen szólt még senki versben, Te most megtretted. Köszönöm.