Túlterhelt idő

Vén füstoszlop a végtelen;

Csak egy pillanat a Jelen.

Múló idővégtelenben

Lubickol a boldog ember,

Forró végtelen katlanban

Fuldoklik a boldogtalan.

Perc a perccel percért perel;

A Szabadság – nehéz teher.

Halálban, mitől se félve,

Vagy túlterhelve,

De élve.

Szánalmas, élő enyészet

A rossz, pesszimista végzet.

Ha az Időtől függ minden,

Élni esély soha nincsen.

Ha a nemhit fennen grasszál,

Isten igéje ködbe száll.

Vén Idő megy jövő-hegyre;

Nehéz terhét hordja,

Egyre.