Tűnődés este a számítógép előtt

Mint csupasz hegygerinc a fenyőfákra,

Vágyunk az égi szent harmóniára;

Nem luxuscikk,  mint méregdrága kelme,

Jár az nekünk, mint Asszonyunk szerelme.

Tapintanunk kell örömöt, csodát,

Mint Kedvesünk Testének bársonyát,

S mint hóvirág az egyetlen tavaszt,

Megérezzük, ha jön, ha dalt fakaszt.

És nem baj, ha kint a világ, a kajla,

Unalmas őrültségeit szavalja,

Ha nyikorog a pénz, s a többi bálvány,

Mint fukarságból szőtt hamis szivárvány;

Bár azt hiszi, hogy föld meg ég fia;

Az ember csak: titkolt harmónia.