Tűz-lényed

Gondolok egy nyári éjszakára:

ültem a hintában reád várva.

Ott a kerti, lombos cseresznyefa alatt,

amíg a számban olvadt az édes falat.

 

 

Lesem jöttödet: égi káprázat,

szívem, lelkem fáradt, eső áztat.

Fejem erős válladra ejteném lágyan,

ha itt lennél mellettem holdfény-ruhádban.

 

 

Hallom lépteid ismerős zaját?

Szellő vándorol a bokrokon át.

Hol vagy? Talán valahol nyugalmat leltél?

Eljössz még, hogy ne érjen egyedül a tél?

 

 

Halványan megtörik az éji matt,

eláll az eső és csillog a harmat.

Melegszik vérem, és már indulok feléd,

Tűz-lényed megfesti az ég peremét.

 

2015. július

Hozzászólások

Csilla képe

Szép, lágy képek, sejtelmes vers, tetszik a tartalom. :)

Örülök! :) Köszönöm szépen Csilla!

Mysty Kata képe

 Remek érzelemek, remek versben...Szonett formát érdemlő lírai tartalom!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Köszönöm szépen kedves Kata!

 

hubart képe

A tartalom jó, látom, ügyesen kerülöd a ragrímeket.  A "Halványan megtörik az éji matt" soron mosolyogtam. A ritmuson még lehetne csiszolni. 

Köszönöm az észrevételeket kedves Hubart!

Azt írtad mosolyogtál a "Halványan megtörik az éji matt" soron. Miért?

Bieber Mária képe

Szép gondolatok, jó tartalom. A rímek is ügyesek. Csatlakozom Feri megjegyzéséhez abban, hogy a ritmuson lehetne még csiszolni.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Köszönöm a hozzá szólását kedves Mária!