Ulenspiegel

Nincs vagyonom, nem vagyok senki más:

Mint hírhedett, rossz garabonciás,

Aki csak tekereg,

Nyugodtan lenéznek

A Fuggerek.

Engem nem érdekel az osztalék,

Csupán a távoli

Rejtelmes messzeség,

Ahol a Létnek titka rejtezik,

S Ég a Földdel buján

Ölelkezik.

—–

Nincs koronám, nem vagyok senki más,

Mint üldözendő garabonciás,

Nálam a csízió,

Hadd üldözzön

Az inkvizíció.

Nekem a dogma már nem menedék,

Csak azt hiszem,

Amit dalol az Ég,

Ahol a Létnek titka rejtezik,

S Ég a Földdel buján

Ölelkezik.

—–

Nincs túlerőm, nem vagyok senki más,

Mint egyetlen szál garabonciás,

Fülöp mégis remeg,

Rossz zsarnokok:

Hát tőlem féljetek!

Hazudjon akármit a söpredék,

Én már tudom,

Hogy közeleg a Vég.

Az Élet titka

Bennem rejtezik,

Mert Ég a Földdel

Itt

Ölelkezik.