Unikornis

Már hallatszik a kutyák hangja,

csaholnak, ugatnak vérebek vadul.

Csilingelnek csengők, hajtók harangja,

életem elvenné a gonosz nagyúr…

Takarj engem lágyan, rejtekadó erdő,

borítsd be az eget, éjfekete felhő,

válj viharrá mostan, simogató szellő,

várok valakire, ma biztosan  eljő…

Vigyetek lábaim, ugrassatok árkot,

vörös sörényemből szítsatok fel lángot,

égesse fel sorát patáim nyomának,

mielőtt nyilaikkal hozzám eltalálnak.

Csapzott heves testem hűteném habokba…

Szelíd folyóm jöjj elém! Fuss most irányomba..

Megmerült a vízbe' hegyes tőrű szarvas,

Ki vele megfürdik, soha meg nem halhat.

Akkor nyílik ösvény, széttárul az erdő,

Jön felé a lány, szép akár egy sellő.

Illatos, szűzies, boldog pírban arca,

szép Unikornis, fejét ölébe hajtja…