Urál vidéki szellem-őshazák

Urál vidéki szellem-őshazák

Ágrajzos honjukban gubbasztanak,

S mint a holt anyag,

Eloszlanak.



Holt létükre nagyon sokáig éltek,

Bár annyit sem értek,

Mint a tömérdek papírhulladék,

Mely utánuk selejtezésre vár...



Szaktudomány erőszakolta légvár.

Doktrínáktól terhes mellébeszéd

Hajigálta nevében szerteszét

A krónikáink őstörténetét,

Arany, Jókai hiába tiltakoztak,

Szavuk mit sem ért,

Sok hűhó volt a komoly tudományban

Végül miért?

A mínusz semmiért...



Urál vidéki szellem-őshazák

Generációkat vezettek félre,

Eltéve jégre

Minden nyomot,

Amit a Régmúlt

Számunkra

Hagyott...



Ráborult a

Magyar Lelki Tájra

A szaktudomány sötét éjszakája.



Urál vidéki szellem-őshazák...

Milyen sok könyvet írtak meg

Hiába,

Mennyi energia veszett a kárba

Miattuk..

Hamis világ,

Sohasem volt kapu...

A végeredmény:

Se por,

Se hamu...



Tudományos nagyképűség,

Külföld-követés...

Nagyon sokára lett

Megkönnyebbülés...



Európa sötét egén

Indogermán kultúrfölény

Ostoba fellege tornyosult,

Indogermanizálva lett a múlt,

Nem fértünk a magasztos "őshazába",

Ki lettünk űzve

Messze;

Az Urálba...



Tollal rajzoltak

Őshazát,

Elődöt;

A szaktudomány árnyékra vetődött,

Múltat bitorolt a teória,

Lett ágrajzos

Ál-mitológia.



Belterjes, hamis nyelvészeti múlt

Nem tudott gyökeret ereszteni,

Csaknem mindent újra kell

Kezdeni.



Nem jöttünk az Urálból,

Nem éltünk ott soha,

Mi itt vagyunk,

Az Urál vidéke

Más népek hona,

S az volt a múltban is.

Csődöt mondott a tudományos

Hiúság...

Urál vidéki szellem-őshazák...