Vívódás

Írtam már ilyet is,
olyat is magamról,
ki olvassa versem,
az tudja nagyon jól.

Nincs nagy tehetségem,
azt én is jól tudom,
de az ösztön biztat:
verset kell hát írnom!

Ellenállnom nehéz,
akkor hát mit tegyek,
erősebb az ösztön:
íratja a verset

Nem a forma fontos,
inkább a tartalom,
ami ott hiányzik,
emitt én pótolom.

Arra azt mondják,
hogy azt nem lehet,
ami nincs a helyén,
az végleg elveszett.

Mi marad meg nekem?
Egy kis száraz szöveg,
amit hígítanak
fölös ismétlések.

Gyermeteg tartalom,
silány külső forma:
mondja a kritika.

Vitatkozom velük:
ők az erősebbek,
én a verseimmel
senkinek sem kellek!

Azért verset írok,
és mindent vállalok:
s magam örömére
pengetem a lantot!