Vízöntő poétikája

Vízöntő poétikája
Nem magányos, hanem árva.

A cikornyát nem kedveli,
Örömét csak abban leli,

Ami egyszerű, és igaz.
Ami tavasz, legyen
Tavasz,

Ne puszta allegória,
S a Létnek legyen
Dallama.

A profán világ vén katlan;
Csak a Remény halhatatlan.

Vízöntő poétikája
Nincs elefántcsontba zárva.

Nincs pléh csillag, kitüntetés,
Se idegen szavas fecsegés,

Nem szolgál rossz hatalmakat;
Elitekre semmit nem ad.

Nem akadémikus műnyelv,
Hanem néhány igaz, hű elv

Vihet az Isten elébe;
Szeretet,
Szerelem,
Béke.

Vízöntő poétikája
Nincs műanyagból csinálva.

Múlt és Jövő közt a Jelen;
Amint lent, éppúgy odafenn.

Vízsugár hátra-előre;
Múlt-mélybe,
Jövő-tetőre.

Múlt-mélybe,
Jövő-tetőre...
Ciklusokon át -
Előre.