Vedd kezedbe

Ágyba, földbe nem vetünk,
lassan elfogy így a szép.
Szél-sodorta nemzetünk
fattya mind olajra lép.

Nincs, ki szülne gyermeket,
nincs ki védjen itt hazát,
Istened ma elveted,
sorsod útja kínt, ha ád.

Lomha szíved, itt belül
verje dobra érdekét,
s vedd kezedbe emberül
régi, rozsdamart ekéd!

Majd kihajt a hant. Arass!
Vágyra gyúl a szűz öböl!
S mint talált aranygaras,
szembogárnak szép, tavas,
büszke fénye tündököl.