Véges e földi lét

Véges e földi lét

Halandók vagyunk, véges e földi lét,

mulandó minden, csak ideig való.

Nincs itt mi örök, az idő nagy rabló,

emészti szorgos kéz halmozott kincsét.

Múlt tengerébe merülnek az évek,

remény hajóját hullámok csapdossák.

Való rombolja vágy illúzióját,

veszít az ember erőt, egészséget.

Az élet - lehet, bár küzdés - mégis szép,

edzi a lelket, feléleszti hitét.

Felragyog egén győzelem csillaga.

Bevilágítja útját, többé nem fél,

végzetben nyílni látja új kezdetét.

Megtöretett már a halál fullánkja.

Schvalm Rózsa

(2014-05-28)