Vén patak

Kui János
  Vén patak 

Mesélő vén patak
volt minden örömöm,
bölcsességén nőttem
föl, megköszönöm.
Az élet volt maga,
tükrébe néztem,
láttam magam benne.
Meséjét szerettem,
most nagyon sajnálom,
hogy hamar felnőttem.
A fehér papírhajót,
mely levelemet vitte,
a leánnyal együtt,
soha el nem felejtem.
Sokszor elöntött,
ha nagyon mérges volt,
s én, apró gyermek,
nagyon megijedtem.
Vén, mesélő patak,
emlékszel? - értettük
egymást, én ma is
követlek, várom,
találkozzunk,
akkor én mesélek.