Vén patak
Beküldte kékszem - 2015, február 21 - 08:02
Kui János
Vén patak
Mesélő vén patak
volt minden örömöm,
bölcsességén nőttem
föl, megköszönöm.
Az élet volt maga,
tükrébe néztem,
láttam magam benne.
Meséjét szerettem,
most nagyon sajnálom,
hogy hamar felnőttem.
A fehér papírhajót,
mely levelemet vitte,
a leánnyal együtt,
soha el nem felejtem.
Sokszor elöntött,
ha nagyon mérges volt,
s én, apró gyermek,
nagyon megijedtem.
Vén, mesélő patak,
emlékszel? - értettük
egymást, én ma is
követlek, várom,
találkozzunk,
akkor én mesélek.