Vénülő időben, fásult napokon

Vénülő időben,

Fásult napokon,

A szférák zenéje

Hervadt, monoton.

Hever az öreg Nap,

Mint fagyott szeder,

Sugaras orcáját

Köd takarja el.

Fenn a fellegek mind

Szürke fantomok,

Születő Tavaszban

Hol Tél imbolyog.

Vénülő időben,

Fásult napokon,

Jövő kopogtat a

Zárt ablakokon.

Hallgat a Múlt, mint egy

Fáradt idegen,

Kocsmaasztal mellett

Locsog a Jelen.

Perc-létű rossz kánon

Szószéken dadog,

Távol-ködbe vesznek

Néma távlatok.

Vénülő időben

Fásult napokon,

Int sok ifjú emlék,

S a régi Balaton.

Foszló idő-tokban

Száz emlék ragyog,

Ők formáltak azzá,

Aki most vagyok.