Versben élek

Ki hogy szeret,
nem főszerep.
Versben élek,
fáklyaképpen.
Méltóképpen.

Szó a kincsem,
szinte minden!
Kéktől érők,
istenfélők.
Vaj' túlélők?

Szabad forma,
kortárs-norma...
Gyermekeim,
egytől-egyig
Leheletim'

Elégia,
milyen igaz!
Bánat, öröm
- összekötöm,
csak van közöm...

Az Énképek
életképek,
- s vajon épek,
tükörképek!?
Ugye, szépek!?

Jellemrajzok,
belső harcok...
El nem rémiszt,
hisz nem tévhit,
- csak a mégis!