VERSEK A CSALÁDRÓL

1. Törzsből nyíló

Törzsből nyíló kis virág,
m’ért tévesztettél irányt?
Lomb közt bújnak társaid
jó magasan – mind virít.

Oldalhajtás éltet most,
ezért vagy elhagyatott.
Mégsem: erőd úgy nyered,
hogy bőven szívsz nedveket.

Könnyen elér a kezem,
inkább csillogó szemem.
Ha ideér unokám,
haját díszíted talán.

Ő is derűs oldalág.
Ő is ilyen kis virág.
Nőj csak, szentem, és virulj,
nagyapádhoz úgy simulj!

2. A kert ereje

Gondozója fürge nő,
szinte nappal ébredő.
Fák közötti ültetvény
erőt gyűjt ügyes kezén.

Akarata acélos,
ifjú még, de már lombos,
mint az a fa középen:
almát nevel serényen.

Ő meg az én unokám’
élete negyedik nyarán:
egyedül, mert kedvesét
befogadta rég az ég.

Palántának új erőt
lányom ad két eső közt…
Kis palánta unokám
ültetni már tudsz talán…

Hajts te is majd nagy lombot,
mint a tinédzser-fa ott!
Jó anyád – kert ereje,
nőj meg, s lépj a helyébe!

3. Nemzedékek hétvégéje

Legidősebb a papa,
„Öregként” megszólítva,
kedves, bájos unokám
huncutul így mondja ám!

Kedvelt mama – totyogtál,
vele jót szomszédoltál:
ha testvéred nem lehet,
ismerj meg más gyereket!

Kis kerékpár, majd nagyobb,
kerüld ki a buktatót!
Utca – tabu, nem szabad,
udvaron is jól szalad.

Unokaöcs versenyez,
így a nap vidámabb lesz.
Akadály ház kapuja –
mondja Ádám apuja.

Majd nagynéni közelít,
Flóra ezért olyan víg,
szereti, ha szeretik,
ő meg a kicsi öcsit.

Nagyapa most - apuka…
Az igazi nagy útra,
mesze-mesze távozott…
Vigasztalják angyalok.

Hiánya emlékezés,
az özvegynek szenvedés.
Papa, mama a vigasz
meg a családi tavasz!

2011.febr.19.