Visszhangok

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, november 3 - 14:13

 A metronóm monoton hangja szól,

jön- e az ihlet, rezzen-e a húr?

Szíved üteme vágy-akkordra hív.

E barokk fantázia most miénk,

éjjelünk adagioban telik, 

mert a korálhangú hajnalunk, csak

nekünk rántja majd fel napszőttesét. 

Távoli echo zaja zeng imát,

románcunkat csillagokba jegyzi.

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2013, november 3 - 18:59

Nagyon tetszett a versed, kedves Dyona! Válatékos, szép, különleges...

Szeretettel:Zsike :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, november 3 - 20:28

Kedves Zsike!

Köszönöm, hogy olvastad jó,ha örömöt lelünk a versekben.

Szeretettel Dyona

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, november 3 - 21:40

  Remek versedhez szeretettel gratulálok Erzsike, bennem is visszhangra talált!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, november 3 - 21:48

Kedves Kata!

Köszönöm, Katám örülök neki.

Szeretettel Dyona

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, november 4 - 00:51

A gondolat szép, de mindig nem udvariaskodhatok, és nem írhatok annyit, hogy szép. Másért vagyok itt. 

Nekem hiányoznak a rímek,  illetve az igazi líra is,   túl magyarázós is lett. Illetve miről is szól? Sajnos számomra nem derült ki, zavaros a tartalom.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, november 5 - 16:43

Kedves Sea!

Valóban ezt most rím nélkül írtam, szabadvers szerű, szerintem érthető a mondanivaló, bár van aki versét én sem értem elsőre, jobban megrágom olyankor...

Szeretettel Dyona

barnaby képe

barnaby

2013, november 5 - 18:38

Az az érzésem, hogy ez a vers megadott szavakra született...nem érzem, hogy a "sajátod"Hiányollak belőle Téged...Maga a gondolat tetszik, és szép is, ahogy végigvezeted.Üdvözöllek:B:)