VVers- adventhez

Új vesszőnek hajtása,                     
ez adventnek áldása.
Ültesd el, megfogan!

 Mysty Kata
 Újra advent
 
Várva várt öröm szárnyal,
újjászülhet advent napja,
elrejtőzik mesés ágyban,
egy vidámság-puha paplan.
 
Imákat gyúr reszkető kéz,
fohásszá érik hallgatás;
fényszálat rögzítő kötözés.
S nem zavar majd halk vallatás.
 
 

Adventi dallam

Lágy hang, - szállj, csak szállj !
Dallam hívj, - dallam várj !
Szólamok szárnyán,
hintázz, - s ne, ne árván!
Szólít, gyere már,
zene hív, zene vár.
Hangfolyam üde,
frissítő, s megáld.
Keringve köröz
az öreg Föld velem,
Csak halld meg ezt Te,
édes jó Istenem!
Csak te szólj, kérlek
légy velem, ha itt vagy,
minden jó nekem ...
- Muzsikaszó! - hallod,
olyan biztató?!
Vigaszszó, mely minket
felszabadító,
Mindent meg is valló.
Lelked hajló ág,
sodorja dallam-ár;
Viszi el tova,
egy kis gondola, - s nem
veszejt el soha.
Élet-ár, nincs határ,
bízva-bízzál, s lesz
örökkévalóság!

Ádventi  gyertyák
 

Kék gyertyában illat-ér,
békém, hitem lesz elég!
Láng a lángban lobogó,
a szeretet nem hunyó!
 
Piros gyertya színe pír,
Reményt lelkedbe beír!
Lángtól - sötét - illanó,
Világosság villogó!
 
Fehér gyertya hófehér,
Szeretet üzen, zenél!
A láng Lángtól nem fakó,
Fénytől ered, fakadó!
 
Lila gyertya csupa szív,
Megváltónk születik!
Láng hangol, az Ég is ég,
Úr született, Jézus él!

Ádventnek áldása


A szeretet az égig ér,
Tündököl a nap helyén.
Melegsége földet ér.
 
Örömével két tenyér.
Szívekben kedv és öröm
helyet kér, nem henyél.

Tüzet olt, elhárít vészt!
Új vesszőnek hajtása,
ez adventnek áldása.
 
A szeretet - mozdulat,
sose kér, de önként ad!
Örvend annak, amit  kap.
 
Egy mérő pillantás,
válasza; csak kivárás,
türelme is varázslás.
 
A szeretet fordulat,
szív-folyama nem apad.
Öröme égbe emel,
tisztító tüzet ott lel.