Zöldellő kupolák
Beküldte Mysty Kata - 2013, május 31 - 23:05
X
Zöldellő kupolák
Séta kényszere indít utamra el,
levegőre szomjazom, reám lehel!
Éltető életet veszek magamhoz,
semmiképpen ezt el nem szalasztom.
Cseppekben hullik , simogat eső,
juhnyájat terel fönn cseppkő-felhő.
Szétterül egész a láthatárig,
elsimul némán büszke szürkeség.
Lépteimen a megszokás honol,
csak az eső ered el, mily' konok.
Fák lombjai isszák a sötétséget,
mind izzadó, zöldellő-kupolák.
szerz.Mysty Kata
Hozzászólások
hzsike
2013, június 1 - 14:33
Permalink
Érezhetően friss életkép,
Érezhetően friss életkép, gyönyörű hasonlatok, egy nagyon szép versben.
Örömmel olvastam, kedves Katám.
Szeretettel:Zsike:)
Mysty Kata
2013, június 1 - 18:25
Permalink
Köszönöm szépen Zsikém!!
Köszönöm szépen Zsikém!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
M. Karácsonyi Bea
2013, június 1 - 17:34
Permalink
Nagyon szép!!!
Nagyon szép!!!
Mysty Kata
2013, június 1 - 18:26
Permalink
Köszönöm szépen Sea..!
Köszönöm szépen Sea..!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Schvalm Rózsa
2013, június 1 - 18:21
Permalink
Nekem is nagyon tetszik.
Nekem is nagyon tetszik. Gratulálok kedves Kata!
Szeretettel: Rózsa
Mysty Kata
2013, június 1 - 18:27
Permalink
Nagyon örültem Rózsikám!!
Nagyon örültem Rózsikám!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"