Zenészálom

Kopott hegedűmet olykor előkapva
eljátszok én rajta néhány régi nótát,
csak úgy, kotta nélkül élvezve a mókát,
pontot téve véle egy fárasztó napra.

Ám ha ünnepnapon adódna alkalom
vendégfellépőként nálad muzsikálni,
- várna egy valódi, becses Stradivari -
himnuszt rögtönözve csendülne fel dalom.

Velem ünnepelne a királyi hangszer,
mely minden zenésznek álma, drága tanszer
- hogy került kezembe - el sem tudnám hinni!

Szép varázslat múltán, csendben hazatérve,
ócska nyirettyűmet venném újra kézbe;
álmomban én voltam egyszer Paganini.

2010. már. 11.