Zöldül a kék

  Javítottan...segítséggel...

 

Zöldül a kék
 
Dombok közé szorult az ég,
szürkül a múlt, zöldül a kék...
Magánytóban az alvó ház,
lélek-harcú tavaszi láz.
 
Fényarcú út a magvető,
kivirul majd a völgy, mező.
Árkon-bokron életet ont,
Domb oldalát fonja bozont.
 
Honi tájra ünnep fátyla
terül, borul szépnek árnya.
A fák közé madár röpül,
énekszóval vígan örül.
 
Ködöt pipál ma még a rét,
a ravasz szél zavarja szét...
Parancs szava, mégis fukar: 
Ébredj Világ! Magyar ugar!

Mysty Kata
Zöldül a kék

Dombok közé szorult a Fény,
szürkén halkul, zöldül a kék,
Magánytóban az alvó ház,
lélek-harcú tavaszra vár.

Fényarcú út a magvető,
kivirul majd völgy és mező.
Élet sarjad árkon-bokron,
Domb oldalát fonja bozont.

Honi tájra ünnep fátyla
terül , borul szépnek árnya.
A fák közé madár röpül,
énekszóval vígan örül.

Áprilisi ma még az éj,
a ravasz szél zavarja szét...
Parancs szava, mégis fukar,
nem sok ezért bíz' a jussa.

„Magányos házak”