lnpeters blogja

Halványszürke téli égen

Halványszürke téli égen
Közöny baljós szürkeségben.

Elnémult a jövő szava,
Napnak se híre, se hamva.

Credo-fogyatékos világ
Csócsálgatja a logikát,

És világvégéket imád
Az öncélú ostobaság.

Közöny ül a szürkeségen;
Halványszürke téli égen.

 

Avar futó a nagyátlón

Avar futó a nagyátlón
Küzdelembe száll,
Strata Hungarorum felé
Sorompóba áll.

Sötét fantombástyák sora
Reszket valahány;
Hosszú sánccal próbálkozik
Még a tudomány.

A néhai szláv gyalogság
Csak lidérc-erő;
Egészen másképp fest már a
Hatvannégy mező.

Az Urálba párologtak
A szellem-lovak;
Félremagyarázott bábok
Hunnak látszanak...

Új partira készül most a
Világos király;
Avar futó a nagyátlón
Küzdelembe száll.

 

Hatvanon túl, Styxen innen

Hatvanon túl, Styxen innen;
A Lét még javamra billen.

Szerelmem impozáns védfal,
Bírom még erővel, céllal.

Csupán Istennek tartozok,
Amíg enged, élni fogok.

Vörösen izzik a vérem;
Van munkám és küldetésem.

Még akad mit tovább vinnem;
Hatvanon túl,
Styxen innen.


 

Versben van a Jövő dala

Versben van a Jövő dala,
Akárki meg is hallhatja,
Aki Embert, Létet tisztel,
Rossz szemellenzőt nem visel,
Füle nem a lárma foglya,
S nem vezeti félre dogma.

Versben van a Jövő dala,
De nincs előre megírva,
A Jövő nem sínen halad,
Végzetből soha nem fakad.

Versben van a Jövő dala,
De egyedi a dallama.
Nem politika-operett
Ritmusa szerint született,
Nem is gazdaság-opera
Száraz lapjaira írva,
Nem álművészet-dobszóló,
Nem háború-gyászinduló,
Nem is horror-paródia,

Vízöntőnek nincs dogmája

Vízöntőnek nincs dogmája.
Mások főztjét nem fújkálja,
Tudja, a fazékban mi fő.
Nincs egyedül üdvözítő
Pörkölt az erkölcs gyomrának;
Egyedül az Isten várhat.

Vízöntőnek nincs dogmája.
Vezérnek senki sem várja,
S vezérekre ő sem hallgat.
Nem ítélkezik -
Latolgat.

Vízöntőnek nincs dogmája,
Sem hivatal-aurája.
A felelősségét másra
Vízöntő sosem ruházza,
Akkor sem, ha van kire.

 

Jövő-parton Idő-katedrális

Jövő-parton Idő-katedrális...
Kicsi, kopott, alacsony, ovális...
Fenn kuporog egy kiálló szirten,
Csak egyetlen papja van,
Az Isten.

A liturgia nagyon egyszerű;
Szent az őszinte humor, s a derű.

Jövő-parton Idő-katedrális
Nem konzervatív,
Nem liberális;
Dogma-varázsszózatot nem ismer,
Csak egyetlen papja van,
Az Isten.

A szentélyben nincs jelen, csak
Jövő;
Oda sosem visz rosszat az Idő.

Jövő-parton Idő-katedrális,
Tana mindörökre aktuális;
Tiszta erkölcsben és

Csak a hülyék tudnak mindent

Csak a hülyék tudnak mindent.
Ítélkeznek is vadul,
Rajtuk kívül mindenki más
Végső percéig tanul.

Az élet problémáitól
Minden ember feje fő,
Bezzeg a hülyék világa
Egyszerű és érthető.

Egydimenziós a világ,
Zöld a fű és kék az ég,
Mindenkinél mindig mindent
Jobban tudnak a hülyék.

 

Hideg téli napsütésben

Hideg téli napsütésben
A majdani Tavaszt érzem.

Bár rajtam a nagykabátom,
Aki csak Telet lát, szánom.

Bús-magyar tél-komplexusok
Örökké vert hada nyafog,

Bújjunk alkuvás-kabátba,
Nagyhatalmak árnyékába.

Hideg téli napsütésben
Hazám reményeit féltem.

Jövendő borotvaélen;
Hideg téli napsütésben.

 

Nemzeti ima 2024-ben

Isten, áldd meg a magyart
Hittel és erővel,
Hogy ne kelljen küzdenie
Többé ellenséggel.

Örökös balsors helyett
Hozz ránk víg esztendőt,
Adj nekünk szép, tisztességes,
Élhető jövendőt.

Plántálj végre szerencsét
Kárpát szent bércére,
Békét  a Kárpát-medence
Mindegyik népére.

Kunságunk szép mezein
Ért kalászt lengessél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtessél.

Plántáld a magyar zászlót
Igazság sáncára,
Hogy összedőljön a világ
Összes dogmagyára.

Valahol túl a hidegen

Valahol túl a hidegen
Ül a Múlt vén kereveten,

A hátán viseltes kabát,
És magyarázza - önmagát.

Valahol túl a hidegen
Duzzog a végzet ridegen.

Idő-holtág habjainál
Korhadozó vén fája áll.

Valahol túl a hidegen
Mindig van élő
Szerelem.

Még nem fogta fel a világ,
Hogy a fejlődés -
Boldogság.

Helyette az ember kutat
Mindig újabb tévutakat.

Valahol túl a hidegen
Minden rossz dogma idegen.

Levitézlett eszmetömeg
Bohócsipkában fúj követ.

Valahol tiszta még az ég

Valahol tiszta még az ég,
Valahol fényes gyertya ég;
Valahol
Békességre,
Alkotásra
Hív a messzeség.

Valahol Isten még felel,
Valahol semmi nem fut el,
Valahol
Szent Jövő
A Vágyainkra
Még most is figyel.

Valaki most is jót akar,
Valahol most is szól a dal,
A Ködön túl a tiszta lélek
Most is fiatal.

 

Holtfáradtan, de még élve

Holtfáradtan, de még élve;
Halkan szeretve és féltve,

Iszonyú kemény nap végén,
Téli Otthon kicsi mélyén,

Mikor a Béke kis patak;
Tudom, hogy látsz,
Vén Hallgatag.

Az Idő dereka sérves,
Minden profán bálvány vérmes,

Az értelmes jövő kétes,
A remény háromesélyes.

Állok kint az égre nézve;
Holtfáradtan,
De még élve.



 

Didergő téli napokon

Didergő téli napokon
Fenyeget a hó,
Csupa jég a parkolóban
A kis autó.

Didergő téli reggelen
Jegesek a fák,
Elmegyek. Búsan néznek rám
Bentről a kutyák.

Didergő téli délelőtt,
Csengő nyekereg,
Ül a padban a sok tiszta
Lelkű kisgyerek.

Didergő téli délután
Rossz, ónos eső,
Vénülő aggodalomnak
Jégszakálla nő.

Didergő téli estéken
Duruzsol a szél,
Isten csöndesen figyel, az
Idő mendegél.


 

Oldalak