A Hazám a lelkemben él,
Amíg szívemben ver a vér.
Tőlem kérdez,
Nekem felel;
Senki sem csatolhatja el.
Végigkíséri életem,
Ahová megyek, jön velem.
Nem csak terület, lelkiség;
Területen kívüliség.
Én mindenütt magyar vagyok,
S amíg élek, az maradok.
Amíg szívemben ver a vér,
A Hazám a lelkemben él.
Fegyverek korából
Immár kifelé,
Vagy a "modern" pusztulásba,
Vagy egyszerűbb,
Értelmesebb,
Jobb Jövő elé.
Látjuk, a harc nagyon bamba,
S a globális kardcsörtető retorika
Gyatra;
Szemünk előtt vált át gügye,
Véres bohózatba.
Fegyverek korának
Lassan vége van,
Tank, bomba, harci repülő
Mind haszontalan.
Pénz és média ura
Hiába kesereg,
Nem hozhatnak többé már
Döntést
A fegyverek.
Vagy a világ arcára fagy
Az atomvigyor,
Vagy értelmesebb
Isten bennünk és általunk.
Az Ő gyermekei vagyunk.
Hogyha meginog a hitünk,
Ő sír helyettünk és értünk.
Mindig közvetlen, egyszerű,
Nem modern, csak időszerű.
Az Ő gyermekei vagyunk,
Bennünk él, míg meg nem halunk.
Identitásom - én vagyok.
A Föld nekem ezért forog.
Az Idő személyes felén
A Történelem - az
Egyén.
Magam számára befele
Vagyok a világ közepe.
Addig, amíg meg nem halok,
Értem felelős - én vagyok.
Identitásom - én vagyok.
Túlerőnek nem hódolok.
Lelkileg nem köthet járom,
Bent a magam útját járom.
Minden döntésem sajátom,
Intézményre nem ruházom.
Tisztelem, aki elfogad,
Nem tisztelek kánonokat.
Identitásom - én vagyok,
Míg élek, az is maradok.
Minden színnek van visszája,
Ami titkait feltárja.
Ahol gonoszság téblából,
Kitűnik a visszájából,
S ahol igazat beszélnek,
Hátul is látszik a lényeg.
Minden jelen néma katlan;
Csak az Isten változatlan.
Istennek nincs pártprogramja,
Szeretetét ingyen adja.
A Hit
A Szeretet
Szava;
Nem "szegénység ópiuma".
A kufár örökké téved,
Hogy csak fogyasztás az Élet.
Hit vagy nemhit;
Ínség, bőség -
Emberé a felelősség.
Istenek nincs pártprogramja
Szemét sohasem forgatja.
Soha nincs kezében fegyver,
Bűn vagy szeszély miatt nem ver.
Csendben megfigyelni is mer,
Eretnekeket nem ismer,
Nem méricskéli a Hitet,
Elég neki a Szeretet.
Nem ad előre írt álmot,
Mindig emberek maradunk,
Élünk,
Hiszünk,
Szeretünk;
Esztelen doktrínákat a
Nyakunkra nem ültetünk.
Sose leszünk gépezetek,
Csak emberek maradunk,
Nem alakul semmiféle
"Eszméhez" a tudatunk.
"Komunizmust építettek"
A doktrína-fababák,
A vége "osztály nélküli"
Rettenetes nagy GULAG...
Anyagelvű nemzethalál,
Élenjáró ravatal;
Istent is betiltotta az
Egyházügyi hivatal.
Mindig emberek maradunk,
Élünk,
Hiszünk,
Szeretünk;
Kommunista doktrínákat
Atlantisz érzelmi síkja
Méltó barátait hívja.
A Múlt köde mögé nézni,
Régmúlt Létet felidézni,
Állni az Öröklét vállán,
Lovagolni Titkok hátán,
Félig alva, félig ébren
Megmártózni a
Rejtélyben,
Belépni a
Holt Örökbe,
A régi
Életeinkbe,
Tapintani Múlt lábnyomát,
Hogy a Teremtés járjon át,
Hogy Lelkünkig bizsergessen,
Hogy
Hitünk
Újjászülessen,
S átölelhessen a
Credo;
Élmény - királyokhoz méltó...
Atlantisz érzelmi síkja;
Minden egyes
Érintésed
Lélekig hat,
Tovább éltet.
Minden egyes
Kedves
Szavad,
Meghitt, teremtő
Pillanat.
Itthon,
Vagy a telefonban,
Szavadban
Élet-láng
Lobban.
Hit,
Szerelem,
Béke,
Élet
Minden
Szavad,
Érintésed.
Névnapomon,
Névnapomon,
Sok munka az asztalomon.
Anikómat hazavárom,
S lovagolok betűháton.
Szeretnék dolgozni sokat,
Enyhe napsütés támogat.
Szent Lászlóról kapott nevem
Egyre büszkébben viselem.
Szeretek még élni nagyon;
Névnapomon,
Névnapomon....
Ma még hallgat a bronzkorunk,
Egykor hangos lehetett,
Vad viharok cikáztak a
Kárpát-medence felett.
Nem tudjuk még, ellenségtől
Védett-e az ősi Hring,
Akik a falon küzdöttek,
Ők voltak az őseink.
Talán a legnagyobb földvár
Gazdája volt itt az úr,
Nem tudjuk, hogy beszéltek-e
Termeiben magyarul.
A magyar nyelv nem lóháton,
Nem Urálból érkezett,
Innen ered, a bölcsője
Valahol itt lehetett.
Ha az ősi szót hallanánk,
Ha múltból szólna felénk,
Talán a vogulhoz képest
Egykori földi világok;
Lélekben mindenki látnok.
Tudjuk, hogy előttünk
Voltak;
Ma nem élők,
Nem is holtak.
Emléküket is elmossák
Az evolúciós dogmák.
Nem szeretnénk hosszú
Múltat;
Inkább becsapjuk magunkat.
Egykori földi világok;
Lelkünkbe süllyedt talányok.
Csöndes déja vu érzések
Mélyén pislákol a lényeg,
Vagy magányos múlt-forgácsok
Gyújtanak röpke világot,
De aztán dörög a kánon:
"Csak mi voltunk a világon,
És előttünk nem volt ember!"
Múlt és Jövő Balatonja
Hívásait egyre ontja.
Gyermekkori szép nyarakon
Ott volt nekem a Balaton.
Jelenkori szép nyarakon
Itt van a házam Sarkadon.
Jövőbeli szép nyarakon
Majd újra Bogláron lakom.
Szerelemben újra
Ketten;
Korosabban,
Csendesebben.
Bő harminc év ölel körül,
Minden napnak velünk örül.
Túl hatvanon mind a ketten,
Szerelemben,
Szeretetben.
Kéz a kézben -
Mindhalálig.
Élünk, amíg él
A Másik.
Szerelemben újra
Ketten;
Korosabban,
Csendesebben.
Humortalan lett a világ,
Fegyverkezik a butaság,
Bár hülyeség akad bőven,
Viccmesélés kiveszőben,
Mindenféle miniszterek
Ökör módra bömbítenek:
Gyilkos fegyverből nincs elég,
"Totális orosz vereség!"
Európa Bolondokház
Dühödten rakétákat ráz,
Atomról visít a tahó,
S kezébe fakard se való...
Humortalan lett a világ,
Nincsenek meghitt adomák,
Kiürül a retorika,
Porrá omlik a logika,
Ostoba monomániák
Torz haláltáncukat járják,
Apró mécs Idő-homokban,
Hol halványul, hol fellobban.
Nap hevíti, szél csitítja,
Míg lángját tartani bírja.
A közönyös vén homokban
Valami néha megdobban,
Csillámlik valami fényfolt,
Néha közel jön az égbolt.
Apró mécs - Időt keresztel...
Végül majd kialszik egyszer...
Trianon sem tart örökké,
De amikor tetemére
Gyűlnek majd a varjak,
Maradjunk
Tisztességesnek,
Embernek,
Magyarnak.
Trianon sem tart örökké,
De lehetett, vagy lehet még
Akármilyen hosszú,
Nekünk akkor sem lehet majd
Kenyerünk
A bosszú.
Trianon sem tart örökké,
De mikor a bitorlókra
Majd az Idő
Rágyújtja a házat,
Bennünk legyen hübrisz helyett
Béke és
Alázat.
Trianon sem tart örökké,
De mikor a volt haragos
Földön látjuk majd,
Arcra borulva,
Nem szobatiszta doktrínák
Maguktól nem adják alább.
A ráfogásos "haladás"
Lába csámpás, szeme csipás.
A világ már azon remeg,
A hülyék ne sértődjenek...
Dogma-kertben dudvát szedve,
Szakadékba lelkesedve.
Saját lábunk alá aknák...
Nem szobatiszta doktrínák..
Hamis múltat selejtezve
Tudjuk meg, mi is az
Eszme.
Végtelen a Történelem,
Sosem volt célja a jelen.
Győztes írta képleteket
Könyörtelenül eltemet.
Az Idő Isten szolgája,
Minden hatalom bírája.
Hamis múltat selejtezve
Elhull minden hamis eszme.