A Vén Hallgatag
Beküldte lnpeters - 2020, június 26 - 01:03
Szent Iván napon,
Sorjáznak a Medárd-napok,
Eső hull, pocsolya tocsog.
Égi áldás, mértéktelen,
A kertben sártenger terem.
A hőség még tétovázik,
Az udvar esőben ázik.
Az öreg nap pislog, dadog,
Sorjáznak a Medárd-napok.
Sorjáznak a Medárd-napok,
Eső hull, pocsolya tocsog.
Égi áldás, mértéktelen,
A kertben sártenger terem.
A hőség még tétovázik,
Az udvar esőben ázik.
Az öreg nap pislog, dadog,
Sorjáznak a Medárd-napok.
Isten minden szóban ott van;
Nem lakik a rítusokban.
Nem üres formaságokban,
De ahol keresik,
Ott van...
Nem a szertartás kell Neki,
Az igaz Érzés élteti.
Isten minden szóban ott van;
Minden tisztes gondolatban.
Sose dörgő parancshalmaz;
Nem kényszerít,
Csak sugalmaz.
Nyájba korbáccsal nem terel,
Mit sem rendel eleve el.
Ahol Élet lángja lobban,
Isten minden szóban ott van.
Atlantisz utolsó nyara...
A néhai templomosok
Emléke ködben gomolyog.
Valaha vitézek voltak,
A Szentföldön hadakoztak.
Utána bankárrá lettek,
Irigység útjába estek.
A néhai templomosok...
A végzet bendője korog...
Franciaország királya
És a háztáji pápája
Hamis perbe fogta őket,
Nagymesterük porrá égett.
A néhai templomosok
Sírja fölött Idő kopog.
Fehér köpeny,
Vörös kereszt
Mítosz-gyökereket ereszt...
Meg nem történt történetek
Nyernek legenda-életet.
Szépséges szál piros rózsa;
Lét a Szerelem adósa.
Beragyog
Életet,
Szobát;
Gyermekeinkben él tovább.
Pillanat suttog meghitten;
Sose féltékeny az Isten...
Lét a Szerelem adósa;
Szépséges szál piros rózsa.
Idő-parti temetőben
Sátán - lila keszkenőben.
Világállam-zászlók alatt
Fekete gyászmenet halad.
Koporsón rózsaszín kendő,
Benne nyugszik a Jövendő.
Idő-parti temetőben
Minden jövő - elfekvőben.
Ahányszor csak életre kel,
Mindig újra temetni kell.
Világállam-hisztériák
Korszakokat altatnak át.
Hódító profán erőben;
Idő-parti temetőben.
Jövőt nem az Isten pattint,
De nem is a végzet,
Bár a mai tudományban
Akad ilyen nézet.
Az Idő nagy magkövéről
A jövő-szilánkok
Nem úgy jönnek, mint tepsiből
A húsvéti fánkok.
Aki cselekedni mer, azt
Isten is megáldja,
Az a Jövőnek nem tárgya,
Hanem állítmánya.