lnpeters blogja

Januári zúzmara
Csillan a faágon,
Levéltömeg zöldell majd a
Helyében a Nyáron.

Hófehér lombkoronák,
A szél rázza őket,
Köd rejti utak mentén a
Színezüst erdőket.

A ködben csak sejteni,
Merre az út vége,
Ráül a tájra a halál
Fehér csendessége.

Januári zúzmara
Csillan a faágon,
Levéltömeg zöldell majd a
Helyében a Nyáron.

Elfeledhetjük Trianont

Állítólag csak itt van fagy,
Máshol süt a Nap,
Tél-diktátor jég-agyara
Csak belénk harap.

Fejünk fölött regnál a Tél,
Mint már annyiszor,
Láthatatlan Napunk felhők
Mögött araszol.

Ma a panasz-kapacitás
Különösen nagy,
Bár most a pesszimizmus is
Csontszárazra fagy.

Állítólag csak itt van fagy,
De ez meredek,
Bő egy hete van már rajtunk
A cudar hideg.

Eloson majd, ha végre a
Remény lábra kap;
Állítólag csak itt van fagy,
Máshol süt a Nap.

Fagy dermeszti a világot,
Hóval fenyeget,
Ködkabátba öltöztek a
Szürke fellegek.

Elterpeszkedett rajtunk a
Tél, a vén szamár,
Fagyot lehel köröskörül
A látóhatár.

De most, mikor regnál a Tél,
Amikor erős,
A világ már Tavasszal és
Nyárral viselős.

Isten sose volt polkorrekt;
A Teremtésre nincs recept.

Vízöntő jegének hátán
Megöregedett a sátán.

Profán dogma oszt és szoroz,
Pokol-hívőket toboroz.

Isten sose volt polkorrekt;
Csak a profán lehet direkt.

Fenékriszáló zűrzavar
Almafáról meggyet akar.

Igaz Hűség Égig emel,
Csupán a "modern" múlik el.

Örök a valódi respekt;
Isten sose lesz polkorrekt.

Hallgataggá vénül a Tél,
Semmit nem kér,
Nem is ígér...

Entrópia-szökevénynek
Gyúlnak a teremtő Fények.

Büntetés, közöny, jutalom;
Egykutya a profán fagyon...

Hallgataggá vénül a Tél;
Idő sarkában üldögél.

Ateista igyekezet:
Minden út - nihilhez vezet...

Az Isten nem masiniszta;
Az igazi Lélek - tiszta.

Sose vetnek, csak aratnak;
Az "eszmék" - holtak maradnak...

Jövőre lel, aki remél...
Hallgataggá vénül a Tél.

Didergő újévi napok;
Szélvédőn jégpára ropog.

A fagy a bőrünkbe harap,
Felleg fogságában a Nap.

Fagydémon-sereg emleget
Rettenetes hidegeket.

Jövőnk az ablakon kopog;
Didergő újévi napok.

Európa
Multikulti
Doktrínák bolondja,
Kinek-kinek meglesz tán a
Maga
Trianonja...

Mi megkaptuk a magunkét,
Európa adta,
Hogy mit művelt?
Felfogni még
Azóta se tudta...

Clemenceau mester az eszét
A bajszában hordta,
Nála kunyerált az összes
Irredenta csorda.

Pápaszemével Clemenceau
Mind rosszabbul látott,
Talán még el is hitte az
Összes hazugságot.

Clemenceau hazájának ma
Egyre több a gondja,
Kinek-kinek meglesz tán a
Maga
Trianonja...