lnpeters blogja

Isten soha el nem fárad,
Akármit is mond a látszat.

Bármilyen teher az Idő,
Végzet-bozót sehol nem nő.

Az Ember, ha meg nem sejti,
Legfeljebb elölről kezdi.

Isten soha el nem fárad,
Nem teremt sem bűnt, sem vádat.

Nem játszadozik Tudattal,
Sem Léttel, sem indulattal.

Várakozik meghitt Csenddel,
Eleve el mit sem rendel.

Isten soha el nem fárad,
Sohasem rázza a fákat.

A pokolba nem ráncigál,
Villámokat sem hajigál.

Sorsot senkinek sem ácsol,

Karácsony-várakozásban,
Decemberi pénteken,
Nyújtózik a szürke égbolt,
Pislog a fagy félszegen.

Mikulás estéje van ma,
Bár még nem szakad a hó,
Ajándékcsomagokat vár
Sok ezer kis nebuló.

Ádvent útján lépegetve
Javul majd december kedve.

Gyúlnak az ádventi gyertyák,
Szélben ringatóznak a fák.

Hosszú úton fényreklámok;
Hosszú, pihentető álmok.

A Tél öreg, szelíd medve
Ádvent útján lépegetve...

Ciklusokban, körbe-körbe...
Az Idő ösvénye görbe.

Aki egyenesnek látja,
A száját dogmára tátja.

A doktrína-paradicsom
Zsarnok, profán világba von.

Isten sohasem csal tőrbe;
Ciklusokban...
Körbe...
Körbe...

Az Ősz legutolsó napján
Dübörög a szél,
Havas esővel jelezte
Kezdetét a Tél.

Az évszakok körhintája
Csendesen forog,
A vén Idő ajtaján már
December kopog.

Az égen ezer kis csillag
Fényesen ragyog,
Ma éjszaka elkezdődnek
A kemény fagyok.

Atlantiszról - sohanapján...
Ballagunk a magunk útján...

Istentől - Akarat és rend;
Végzetet - az ember teremt...

Csupán bennünk rejlik kényszer;
Semmi sem történik kétszer.

Atlantiszról - sohanapján...
Fészkelődik a toportyán.

Sürgölődünk egy kaptafán;
Minden amnézia profán.

Magunk ellen örök portyán...
Atlantiszról - sohanapján...

Mi vihet a Jövő felé?
Tán a gender-őrület?
A "fejlődés" lehet vajon
Isten szavára süket?

Vajon mi az, ami mindig
Az Ember feladata,
S mit vállalhat a jövőben
Magára a technika?

A "fejlődés" minden embert
Lombikbébivé tegyen?
Fontos-e, hogy az Embernek
Apja és Anyja legyen?

Mi vihet a Jövő felé?
A globalizáció?
Nem pótolhat Hitet, Érzést
Egyedül a ráció...

A globalizációt az
Ördög el is viheti,
Ha nincs egymással arányban
A globális, s a helyi...

Szép novemberi szombaton
Anikómat fuvarozom.

Idill bennünk és felettünk;
Őszutó száll körülöttünk.

Kései, boldog napsugár
Ragyogó arccal velünk jár.

Szeretek most élni - nagyon...
Szép novemberi szombaton.

Itt sajnos a  fejlett Nyugat
Helyett magyar kutya ugat.

Azt írja a holland Wiki,
Hogy magyarnak lenni ciki.

Dekadens módon lázadok,
Bánatomban orra bukok.

Esetleg majd tüntetgetek,
Csak ne legyen nagyon hideg...

Semmi magyart nem szeretek,
Háborgok vagy kényeskedek.

Amitől a szív melegszik,
Az nekem elvből nem tetszik!

Remeg a számban az agyar;
Mert minden snassz, ami magyar!