stapi blogja

Tollba-mondóka

Mindig így volt, amióta élek.
Belevágok, azután meg félek.
Célul tűztem: ott a Mount Everest,
– lufit fújtam nagyra, ám leereszt.
 
Anya kéne mellém, vagy egy dajka!
Fülbe súgna intőleg az ajka:
„Vigyázz fiam,“ hogy ne legyél szarka,
– nagyot akar, s nem bírja a farka...
 
Inkább használd a csöpp eszed másra:
macskát kergess ülve a padlásra.
Egeret fog, az lesz majd a haszna,
– s te sem leszel itthon egy mihaszna. 
 

Angyalok dala

            Az asszonynak valami dolga akadt. Leállította a gépet és felment a lakásba. – Pár perc az egész – gondolta. A gyerek egyedül maradt. Megszokta. Nézelődött. A gép körül makulátlan tisztaság, csak a sarokban duzzadt az összegyűrt papíroktól a doboz. Tovább lépett. Felkapaszkodott a dobozra, az eldőlt, szétszórva tartalmát. Értelmes dolgok is kerülhettek volna rájuk, de csak hirdetés hirdetés hátán...

Segítség 2

– Uram, segítsen rajtam! Egy hete nem ettem... Látom, szép halakat fogott, gratulálok! Nekem adna egyet?

– Hát ebből nem, mert a feleségem várja. Ez lesz ebédre... De segítek magának nagyon szívesen. Tud horgászni? Magának adom a felszerelésem.

– Sajnos most lenne először a kezemben horgászbot... Nem adna mégis inkább a halakból egyet?