Az Égi Parnasszusból... - Skultéty Kornélia emlékére
Megrendülve értesültünk egyik költőnk, Skultéty Kornélia haláláról. Tudtuk, hogy nagyon beteg, és verseit a betegágyából küldi, mégis váratlanul érintett minket a hír.
Álljon itt egy verse, az emlékére, a főoldalon....
PIÉTA
Verset írni most nem tudok.
Nincs szó, mely leírná mind, mit érzek.
De körülvesznek az angyalok,
és imádkoznak, ahogy kértem, érted.
Helyettem most is ott vannak veled,
de szívük szívem ütemére ver.
Hogy kezed megfogják, megengedheted -
kezükben az ostya, s a megváltó kehely.
Fájdalmad úgy érint engem,
mint túlélő hattyút a párja halála.
Bár kezed kezemtől még megérintetlen,
amíg lélegzem, nem leszel árva.
De a kép, ami szép, s szép marad talán:
anya és fia piétája.
Bár köztük az ős, égi óceán,
egymásban élnek, s a szívük kitárva.
Kornéliának 9 verse van a Parnasszus különböző szintjein. Ezeken keresztül megőrizzük emlékét is.
Hozzászólások
hubart
2012, október 10 - 19:32
Permalink
Pihenése legyen csendes,
Pihenése legyen csendes, álmát őrizzék az angyalok!
Kovács Daniela
2012, október 10 - 19:53
Permalink
Egy könnycseppet, egy
Egy könnycseppet, egy szeretetvirágot, és a mély csöndet hoztam ma ide én is. Őszinte részvétem. :(
Az elmúlás új dalba kezdett,
melytől az ég is mennydörög,
a távolban ködpára reszket
keresztek sűrűje fölött.
Míg kínjában zokog a táj,
mi elbúcsúzva tort ülünk
még friss a seb, még sajog, fáj
valaki elment közülünk.
vati
2012, október 10 - 22:44
Permalink
Milyen csodálatos, lírai
Milyen csodálatos, lírai búcsúztató, kedves Daniela!
Varga Tibor
Haász Irén
2012, október 11 - 18:16
Permalink
Nagyon sajnálom, őszinte
Nagyon sajnálom, őszinte részvétem...