A nagyszülők
Beküldte Haász Irén - 2012, december 2 - 17:52
A nagymama
kislányként frufrut hordott,
feje búbján óriás
masni trónolt.
Ünnepélyes
kis arca mögött tábla,
úgy került az osztály
fotográfiára.
Minden gyermek
sötétkék köpenyt hordott,
akkoriban
nem vágott fel a jómód,
fehér blúz volt,
ünneplő rakott szoknya;
és az ifjonc
ülőhelyét átadta…
A nagypapa
oroszt tanult az iskolában,
s néha dünnyög
egy ”Moszkva-parti éj”- t a kisszobában.
Míg ifjabb volt,
megfordult a világban,
mégis itt van csak otthon,
e hazában,
s reménykedik,
hogy a gyógyulás eljő;
hogy talán még
néhány nemzedék felnő;
hogy ami most
romlik, senyved, elpusztul,
unokáknál valahogy újra tisztul…
Bár azt mondják, tehertől nő
a büszke pálma,
jaj, nagyszülők,
mi súlyt raktok a gyönge vállra…?
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, december 2 - 18:57
Permalink
Nagyon tetszett, köszönöm,
Nagyon tetszett, köszönöm, hogy olvashattam.
Haász Irén
2012, december 3 - 17:58
Permalink
Ugyan, kedves Sea, én
Ugyan, kedves Sea, én köszönöm, hogy olvastad!!!
Haász Irén
2012, december 3 - 17:57
Permalink
Köszönöm, Joe, a
Köszönöm, Joe, a meglátásaidat, tudtam, hogy lesznek kritikák. Még félkész az állapota, majd javítok...
Az a helyzet, hogy én már Rákosi után "szocializálódtam", és az én életemben, környezetemben, ismerőseim, barátaim körében már nem volt padlássöprés, erőszakos kollektivizálás, kuláklista, fekete autó hajnalban. De épültek a nagy családi házak vidéken, olcsó volt az energia, mindenkinek volt hétvégi nyaralója, biztos állása, és volt Kádár-titkárság... Az állítólagos eladósodásra rendszerváltás után nyolc évvel azt mondták, hogy már le van faragva. Hogy lehetett ilyen gyorsan rendezni, ha annyira rossz volt a helyzet...? Nem értem én, pedig közgazdaságot tanultam. Nyilván akkor sem volt fenékig tejfel, de ma mi van...? Volt 4 millió nyomorgó, gárda, pocsék közbiztonság, 68 féle adó, kétszázezer végrehajtás előtt álló család...?
Na, mindegy. Az én nagyszüleim "ideje" a boldog békeévek, a Millenium voltak, de a rendszerváltásig nekem is biztonságos, szép életem volt. Már én is nagyszülő vagyok...:)
Haász Irén
2012, december 4 - 19:45
Permalink
Drága Joe, senkiházik mindig
Drága Joe, senkiházik mindig voltak és lesznek. Elfogadom, amit írtál, sajna sok embert látok, aki régen is jól élt, ma is, mégis szidja a régi dolgokat, meg sok olyat, aki nem élt akkor még, mégis azt hiszi, ő jobban tudja, mi volt. Sokan csak a váltás óta nyitják ki a szájukat, előtte meg a rendszer hívei voltak.
Az elvek sokszor jók, csak a végrehajtás ne lenne...:(
Mysty Kata
2012, december 2 - 22:54
Permalink
"Kortörténeted" rajtam is
"Kortörténeted" rajtam is maradandó nyom.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Haász Irén
2012, december 3 - 18:01
Permalink
Kedves Katám, nem kortörténet
Kedves Katám, nem kortörténet ez, csak egy hangulat, a mindennapok keserves híreire reagálva...
Köszönöm, hogy olvastad!
lnpeters
2012, december 3 - 18:50
Permalink
helyenként Romhányi-Rímhányó
helyenként Romhányi-Rímhányó stílusában írott kedves életkép. Olvastatja magát.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Haász Irén
2012, december 4 - 20:02
Permalink
Hűha, nem is tudom, erre mit
Hűha, nem is tudom, erre mit mondjak, nagy tisztelője vagyok Romhányinak...!
Azt hiszem a lényeget láttad meg...
hubart
2012, december 4 - 10:14
Permalink
Kétségtelen, hogy volt annak
Kétségtelen, hogy volt annak a kornak jó és rossz oldala is, mint ahogy a mainak is van. Mért van az, hogy ami elmúlt arra mindig nosztalgiával gondolunk? Talán azért, mert a fiatalságunk felvértezett bennünket egyfajta optimizmussal, ami sajnos mára már lassan lekopik rólunk. Szegény jó édesapám két és fél évet töltött orosz hadifogságban, és olyan szívesen mesélt róla még nem is olyan rég vidám történeteket, mintha egy kirándulás élményeit osztotta volna meg. Közmondásossá vált mára az szilveszteri műsorról utólag alkotott vélemény: "A tavalyi jobb volt". És ezt minden évben újra és újra megfogalmazzuk..:)))
Nekem tetszik a versed a felsorolásszerű ragrímei ellenére is, mert úgy érzem, hogy ebben az alkotásban annak is hangulatformáló szerepe van. A befejezés pedig kfejezetten jó.
Haász Irén
2012, december 4 - 20:00
Permalink
Köszönöm, Feri. Nem is
Köszönöm, Feri.
Nem is politizálni akartam én ebben a versben. De ha már, akkor azt gondolom, bármilyen is volt Kádár, a nép nagy tömegét emelte ki a nyomorból, és adott emberhez méltó körülményeket. Végül is az elődje is ezt tette a háború után; van, aki őt is felmenti, mondván, hogy mindent keményen meg kellett változtatni ahhoz, hogy nagy tömegek sorsa váljék jobbá. Én nem megyek ilyen messzire, csak azt tudom biztosan, amit megéltem. Nem véletlenül voltunk a legvidámabb barakk.
De elsősorban egy hangulatot akartam visszahozni, ami az emberi természet rosszaságától mentes, és finoman utalni a föld fenyegető helyzetére, az unokáink örökségére...