Számadás
Beküldte orosztcsaba - 2012, december 11 - 08:39
Fekete gyöngyök peregnek lassan vénülő ujjaim között
Fekete gyöngyök a megélt évek halott emlékei...
Emlékek, melyeket a ködszínű szél lelkemhez kötött
Egy jobb világ kusza, fájó képei.
Hoz e még változást, újat, szépet e szomorú sors?
Lángol e halott szívem robbanva a mában?
Vagy úgy döntesz ott fenn, ennyi volt?
Érdemem nincs több, hitem fekete havában.
Testembe bilincsel a lét, béklyóm nehéz, szomorú
Volt néhány víg napom hahó!
De lelkemben több ma már a ború.
Hol vagy szerelem Te, aranyló...?
Várok csodát, gyermekin remélve
Karácsonyi hangulat, mi nyűg már
Kihunyt szívem már megélte
Mit kaphatott, a többi csillogó sár...
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, december 11 - 10:55
Permalink
Kedves Csaba! A versed nagyon
Kedves Csaba!
A versed nagyon szép, átétreztem.A szerkezet lehetne egységes, egyforma szótagszámú, de ezt leszámítva nagyon tetszett.Lehet, hogy középre helyezve szabadversként adná az igazi formáját.
Hoz e még változást, újat, szépet e szomorú sors?
Lángol e halott szívem robbanva a mában?
Vagy úgy döntesz ott fenn, ennyi volt?
Érdemem nincs több, hitem fekete havában.
Itt talán én így írnám.:
Hoz e még változást, újat, szépet e szomorú sors?
Lángol e halott szívem robbanva a mában?
Vagy úgy döntesz ott fenn, ennyi volt,
érdemem nincs több, hitem fekete havában.
Szeretettel:Sea