Az újraszületett

Voltam alig létező,
Te csak tetted dolgodat,
egy kórház és lét között rekedt
jelentett neked oly sokat...
Cselekedj, s hallasd hangodat.

Voltam sokszor kétkedő,
Te tűrted a zendülést,
hosszú pórázt engedett kezed
halál közeli térfelén...
Hogy megbecsüljem létem én.

Voltam tékozló fiú,
Te tárt karokkal vártál,
önzésbe fúlt öntelt lelkemen
ünnepet ült a szenny s az ár...
S álltál, ahol már nincs határ.

Voltam földön térdelő,
nem róttad fel bűneim,
dohos pincékbe zárt titkokat
söpörtél ki szavad szerint...
Tiszta lélegzet lesz megint.

Lettem újra kisfiú,
de nem gyenge, vézna lény,
búra helyett melenget kezed,
hathónaposból kis legény...
Felnőttre érett új remény.